Így múlik el Orbán dicsősége

 

Erre mondom én
Néhány hónapja a 3 millió ember miniszterelnöke kijelentette:

„Juncker úr a múlt, Weber úr a jövő”

És így folytatta:

„Világossá tettem, hogy mi végig támogatni fogjuk.”

Alig kellett másfél hónap ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon a véleménye. Nem újdonság. A kormányváltás óta Orbán Viktor többször bizonyította, hogy szava hihetetlen, véleményét, álláspontját folyamatosan a mindenkori körülményekhez igazítja, ami nem is lenne gond, de saját elképzelését és gondolatait addig revideálja, míg egyszer visszatér az origóhoz.
A Frontex esetében a közös határvédelem szükségszerűségét emelte ki és javaslatokat is tett annak kidolgozásának érdekében. Ma már nem így van.

Szép dolog a Frontex, de a Frontex életében még soha egyetlen méter határt sem védett meg, mi meg több száz kilométert.
Semmi szükség arra, hogy “ők védjék helyettünk a magyar határt, nem beszélve a szuverenitás elvi kérdéseiről”

mondta 2018 szeptemberében Salzburgban. Bár legyünk vele tisztességesek, mert ő már az elején mondott egy olyat 2011-ben, hogy

„Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”
 


Teljesen felesleges tehát aggódni amiatt, hogy egyszer az lesz amit mond. Erre fel kellett volna készülni 2010 előtt, mert Orbán Viktor, akkor még ellenzékben  olyan dolgokhoz nyúlt és tett, ami előrevetítette 2010-es „elsöprő” győzelmét.
Debreceni egy a magyarnarancs.hu-nak  201-ban adott riportjában elmondta, sejtették hová fajul a dolog.

 Orbán Viktor azt a tanulságot szűrte le a számára sokkoló 2002-es választási vereségből, hogy rosszak azok a játékszabályok, amelyek között előfordulhat az a baleset, hogy ő elveszíti a kormányzás lehetőségét. Attól kezdve egyre-másra jöttek azok a lépései, amelyek világosan jelezték, hogy a parlamentáris demokrácia ellenségévé vált. Először kitagadta politikai ellenfeleit a nemzetből – „a haza nem lehet ellenzékben” -, illetve kétségbe vonta a parlamenti választás eredményét. A polgári körök életre hívásával olyan tömegmozgalmat szervezett a Fidesz mellé, ami a két világháború közötti jobboldali szélsőség politikáját idézte. Rendeztek faluparlamenteket, nemzeti konzultációkat, vagyis a politikáját olyan irányba vitte el, ami nyilvánvalóan túl van a parlamentáris demokrácián. 2002 után számomra mind világosabbá vált: ha Orbán még egyszer hatalomra jut – különösen, ha kétharmados parlamenti többsége lesz -, mindent elkövet majd a „rossz játékszabályok” megváltoztatásáért. 2008 tavasza, az ún. szociális népszavazás után pedig már biztosra lehetett venni, hogy kétharmados parlamenti többséget szerez az Országgyűlésben.

A mai ellenzéknek nincs semmilyen fegyvere a Fidesz és azon belül leginkább Orbán Viktor ellen és ezt jól látja a Jobbik volt elnöke Vona Gábor is.

Itt nem lesz kormányváltás. Orbán Viktort nem lehet leváltani.
A már a politikai térről visszavonult volt elnök youtube vlogjaiban mesél és filozofál. Valamikor ő volt a legesélyesebb a kormányváltás lehetőségére, nem élt vele.
Keresd fel klubbunkat