Kórház a város szélén

magam


 
Egy kórház margójára
Emlékszem még a 70-es évek szocialista berendezéssel bíró országok szlogenjére: El a kezekkel Vitenámtól”. Hát igen. El a kezekkel, vagy fel a kezekkel? Magyarország egészség ügyi helyzete mind infrastrukturálisan, mind valóságban eléggé katasztrofális. Nekem ugyan nincs bajom azzal, amíg a fejlődő országokkal stratégiai – milyen felkapott lett ez a szó – megállapodást kötünk mennyi pénzt nyomunk a zsebünkbe, amíg itthon a balesetin nem kell 10 órát várni egy vizsgálat befejezésére. De nem ez van. Orbán Viktor nagyon élesen észre vette, hogy a magyar társadalmat nem lehet gondolkodásilag megváltoztatni, ezért visszament az időben.
 

Orbán Viktor és Nguyen Xuan Phuc Hanoiban Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Orbán Viktor és Nguyen Xuan Phuc Hanoiban
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Ha végig gondolom, talán még igaza is lehet, hiszen a nyugat is kelet felé tolta a beruházási területeit. Közép Európa számtalan beruházást élt meg, amit a “dekadens” nyugat épített meg, akár egy hipermarket, akár egy autó összeszerelő üzem létrehozásában. Ezt látván és gondolván, mi is megtehetjük. Csakhogy, amíg a nyugat a felesleges pénzét fektette be és vitt belőle haza komoly nyereséget, addig Magyarország az itthon nehezen fenntartott egészségügytől vonja el a pénzt. Ezt még tanulni kellene Viktor. Mert ugye ez a magyar beteg számára fel a kezekkel.
Ja és mellesleg. Hány rákos beteg élhet Vietnámban?