A főpolgármester

Tarlós István főpolgármester összefoglalója az OLAF-jelentésről

Úgy látom, hogy az M4-es metró ügyével kapcsolatban a legkevesebb szó magáról az OLAF-jelentés tartalmáról esik. Demszky Gábor volt főpolgármester is hangoskodásba kezdett.

Elővette régi, agresszív, anarchista szövegszerkesztését. Hét éve már, hogy eltűnt, de most úgy tesz, mintha neki kellene irányítani az eseményeket. Bár jogi értelemben sem a hatóság, sem a Miniszterelnök, sem én nem vádoltam meg, de már ügyvédet fogadott, rákezdett Orbánozni, Tarlósozni, sőt, Putyinozni, Trumpozni, szidja az OLAF-ot, az Állami Számvevőszéket. Egyik órában arról hallani, hogy neki semmi felelőssége nincs semmiben, másik órában az, hogy neki csak protokolláris szerepe volt, ő nem is ismerte a szerződéseket, a harmadikban, hogy nála senki sem tud többet a metróról. Egyszer elhangzik, hogy nem közszereplő, majd azon erőlködik, hogy a jelenlegi, akaratától független, számon kért ember szerepéből egyenesen valami szakértői szerepbe helyezze önmagát, aki majd elmagyarázza, mit is kell itt tenni.

Magyarán mondva össze-vissza beszél. Megint azzal próbálkozik, hogy ő tematizálja a híreket. Azt mondja, a 2010 utáni időkben jelentek meg a cégek részéről többletkövetelések, miközben ő hagyott itt 1280 db többletkövetelést. Ebből több mint 500-at még ők ab start elismertek. Igaz, nekünk kellett a többiből sokat kezelni, mérsékelni.

Mivel én vagyok az a jogutód, akinek naponta reagálni kell az M4-esről feltett, záporozó kérdésekre, és nekem kellett éveken át bajlódnom azzal, amit Demszky úr maga mögött hagyott, az alábbiakban szeretném összefoglalni a helyzetet.

Logikusan mégiscsak arról kell(ene) beszélnünk, hogy mikor mi történt, és melyek az OLAF által észrevételezett események, valamint mik azoknak az OLAF által is pontosan megjelölt keletkezési időpontjai.

A folyamatban lévő, vagy még le nem zárt OLAF ügyek közül 2 érinti a fővárost. Egy az egyik kerülettel közös, kisebb jelentőségű projekt, a másik az M4-es metró. Ezekkel – érintettként – meg is kereste az OLAF a Fővárost. Mindkét esetben a 2010 előtti időszak történetei az észrevételezések tárgyai (kivétel az egyetlen, az M4-es metró ellenőrző mérnök cseréje intézkedés, amelynek segítségével Országgyűlés NB. bizottsági, ill. kormányzati hozzájárulással egy súlyos szabálytalanságot szüntettünk meg – ahogy ezt az OLAF jelentés is kiemeli.)

Az itt visszafizetés veszélyével járó összeg nagysága egyébként minimális, az OLAF is kíméletes. Az arány a Demszky-korszak eseményeinek anyagi veszélyeihez képest: ha most 1.311 Ft-ot kellene visszafizetni az Uniónak, akkor Demszkyék fizetnének 1310 Ft-ot, mi pedig 1 Ft-ot. Csalás vagy korrupció esélye sem áll itt fenn, az OLAF sem állít ilyet, hiszen egyik saját cégünket bíztuk meg 2012-ben az ellenőrzéssel, önmagunkat csak nem korrumpáltuk.

Tudtunk persze az OLAF jelentésről, csak a végeredményt nem ismertük. Azt is sejtettük, hogy a szabálytalanságnál többről is szó van, hiszen mi már egy évvel korábban kénytelenek voltunk megtenni a feljelentést, mint ahogy az OLAF elkezdett volna nyomozni.

Itt jegyezzük meg, pusztán a „ténymegállapítás szintjén”, hogy most némelyek támadják ugyan a magyar nyomozóhatóságot is ez ügyben „lassúság” címén, ám az a helyzet, hogy a külföldi szálon nyomozó angolok sem járnak látványosan előrébb a szövevényes ügyben, Franciaországban pedig (az Alstom francia cég) nem tudni, történt-e bármi is egyáltalán.

Hogy a Demszky főpolgármester úr időszakát érintő közel 80 OLAF megállapítás közül hányat és melyet (melyeket) ítél bűncselekménynek, ill. csak szabálytalanságnak a nyomozóhatóság, ezt ma nem tudhatjuk. Ezért itt a számokkal és a nevekkel óvatosan bánok. Ahogy óvatosan bánnék 167 milliárd „ellopásával” is. A közel 170 milliárd csaknem a teljes uniós támogatás. Ha ennyit kiemeltek volna a kasszából, akkor – figyelembe véve a szerelvényeket, áramellátást, biztonsági berendezéseket, belsőépítészeti és felszíni munkákat – nem lenne M4-es metró, legfeljebb az üres alagútban a szerkezetkész állomások között tekeregne a szél.

Itt rosszul megkötött, kedvezőtlen szerződésekről biztosan szó van, sok szabálytalanságról, károkozásról is, valószínű – bár ma még határozatban nem foglalt és ismeretlen mértékű – visszafizetésekről, gyanús pénzmozgásról szintén, ám hogy a 77 megállapítás közül mennyi és melyik bűncselekmény, és melyik „csak” szabálytalanság, azt majd a nyomozóhatóság jogosult megállapítani.

Kiemelkednek az események közül az erősen gyanús Alstom és talán a Siemens eredeti szerződéseivel összefüggő megállapítások. Külön csomagot képeznek a 2006-2009 között a képviselők háta mögött a BKV-nál kötött, ma még a Főváros és mások számára is új és átláthatatlan elemként megjelent úgynevezett tanácsadói szerződések, ha ezek nagyságrendjüket tekintve összegükben lényegesen kisebb értéket képviselnek is, mint az Alstom és a Siemens (mindkettővel jóval még a 2006. októberi önkormányzati választások előtt kötötték meg a szerződést, az Alstommal 2006. májusában, a Siemenssel 2006. júliusban.)

A magyar államnak és a Fővárosnak – az országot és Budapestet fenyegető kár enyhítése érdekében – minden lehetséges, jogszabály szerinti vitatási lehetőséget ki kell használnia, még akkor is, ha ez esetleg éveket vesz igénybe. A nyomozóhatóságok munkáját nem zavarja, viszont a visszafizetések mértékét akár jelentősen csökkentheti. Erről a lehetőségről nem szabad lemondanunk.

A 2010 utáni néhány szerződésmódosítás mind jelentősen lefelé vitte az árakat, valamennyi – ellentétben a Demszky-időszak szerződéseivel – a hatóságok és a Közgyűlés jóváhagyásával lépett életbe, és az OLAF olyannyira nem kifogásolja, hogy a jelentés nem is említi ezeket.
Nem fogadható el Demszky Gábor volt főpolgármester úr vagdalkozása. Nem érdemes firtatni a személyére vonatkozó különböző büntetőjogi természetű találgatásokat, mert ezzel is óvatosan kellene bánni – ilyet arra illetékes eddig nem állapított meg róla. Nem néz ki jól, hogy az M4-es óriás beruházás nagy alapszerződéseit még felszólításra se voltak hajlandók Közgyűlés elé vinni, de ebből automatikusan nem következik Demszky jogi felelőssége. Ám egyéb értelemben amit művel, az szimplán infantilis. Először gyorsan meghiúsult állításokat fogalmazott meg az OLAF-jelentés nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban.
Aztán elkezdett dugódíjjal, felszíni közlekedéssel, M4-es metró II. szakaszának meséjével handabandázni. Ahogy az OLAF-jelentés nyilvánosságra került, azonnal elhallgatott ezekkel. (Emlékezzenek, hogy telekürtölte annak idején a sajtót azzal, hogy ő Vitalij Klicskó tanácsadója lesz, aztán amikor Klicsko nem tartott igényt rá, akkor is hirtelen méla csend lett.) Amit pedig a politikai felelősség kérdésében előadott, az maga a vicc.

Elsősorban is, ha 77 szabálytalanságról egyetlen projekt esetében – különösen, hogy ez éppen az ő kitüntetett projektje volt – annyi éven át tényleg semmit nem tudott, az a legenyhébben szólva erősen felveti az alkalmasság kérdését. Az pedig, hogy egy főpolgármesternek politikai felelőssége nem áll fenn abban, hogy mi történt 20 évig az általa vezetett városban, az egyszerűen képtelenség.

​Tarlós István

főpolgármester

Forrás: budapest.hu

Szólj hozzá! De valami értelmeset. Amivel nem sérted meg a másikat. Csak itt engedélyezett a hozzászólás, mert a hülye EU hülye GDPR törvénye miatt nem fogunk büntetést fizetni. Köszönjük.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé.