Meglehet, sokan sajnálják a szegény kabinetfőnököt, amiért nem tudta vállalni önkormányzati képviselői feladatait. Azt viszont senki sem érti, miért volt szüksége ennek felismeréséhez egy évre.
Persze, tudom, jogilag jár a tiszteletdíj, amíg egy képviselőnek mandátuma van, és a Fidesz országgyűlési frakciójának tagjai (micsoda meglepetés, soraikban bizonyos Deutsch Tamással) szintén előszeretettel hagyják el munkahelyüket, miközben felveszik a teremben végzett nehéz munkáért a járandóságukat – mégis bosszant, ha a „jajdenagyaválságésamunkanélküliség” szajkózása közben úgy foglalnak el egy-egy munkahelyet, hogy nem csinálnak semmit.
Magyarázatként pedig rettentően soványka, hogy 2006 óta ezt a havi nettó hetvenháromezret jótékony célra fordítja. Ugyanis én is boldogan fordítanék olyan pénzeket jótékony célra, amikért nem kellett megdolgoznom. Ugyanakkor a miniszterelnök, aki keményen megdolgozik a fizetéséért, szintén (és valóban) jótékony célra fordítja az utolsó fillérig. Mondom, megdolgozik érte, mégis állandóan a lemondását követelik.
Deutsch lemondását a kutya sem követelte, egyszerűen csak szabadulni kellett már tőle, mert a törvény ezt írta elő. Igen, ezzel a törvénnyel mindig csak baj van – a dolgozó miniszterelnök a helyén van, a távolmaradó önkormányzati képviselőnek mennie kell. Ha jótékony, ha nem.
A mostani magyarázkodás után pedig már az is mindegy, hogy a sokak által vitatott keltezésű lemondást miért Fürként írta alá, és az irat miért nem ért célhoz időben. Ugyanis, ha egy képviselő úgy gondolja, hogy a jótékonykodással bocsánatot nyer azért, mert nem képviseli választóit, akkor bizony távoznia kell. Tervei szerint távozik is, meg sem áll az Európai Parlamentig. Remélhetőleg oda bejár majd.
Kőhalmi Ádám
2008-10-31