Az ukrán pénzszállító elleni hatósági fellépést számos nézőpontból elemezték a szakértők, különös tekintettel arra a meg nem erősített sajtóértesülésre, miszerint az érintett ukrán személyek közül ketten diplomata útlevéllel igazolták volna magukat.
Ez a körülmény több fontos jogi kérdést is felvet, hiszen a magyar gyakorlathoz hasonlóan Ukrajnában is többféle, biometrikus, különleges úti okmány létezik. A hivatásos diplomata útlevél (diplomatychnyi pasport) mellett forgalomban van a szolgálati útlevél (sluzhbovyi pasport) is: a fedlapon ukránul és angolul is kötelezően szerepel a típusuknak megfelelő „Diplomatic Passport” vagy „Service Passport” felirat.
Míg a diplomata okmány az állami vezetőknek, képviselőknek és a diplomáciai kar tagjainak jár, addig a szolgálati útlevelet az állami szervek középvezetői és szakértői kapják hivatali kiküldetéshez. Ide tartoznak az ukrán diplomáciai képviseletek igazgatási és műszaki munkatársai is – akiknek Magyarországon nem a sima, hanem a külügyi szolgálati útlevél járna –, valamint a kormányzati futárok és a nemzetközi szervezetekbe delegált tisztviselők.
Fontos megjegyezni, hogy bár a külügyi hatóságok saját mérlegelésük alapján másnak is adhatnak diplomata okmányt, az ukrán szabályozás ezen a téren szigorúbb a magyarnál: a diplomata útlevelet a hivatalos út lezárultát követő tíz napon belül vissza kell szolgáltatni a Külügyminisztériumnak. Amennyiben valaki „magánakcióban” vagy lejárt jogosultsággal használja, az okmányt érvényteleníthetik.
Jogilag elengedhetetlen tisztázni, hogy az útlevél önmagában csupán a tulajdonosa státuszát jelző úti okmány, a valódi és teljes körű mentességet ugyanis nem a papír, hanem az adott ország általi hivatalos elismerés, azaz az akkreditáció adja meg. Fő szabályként, ha valaki olyan országban mutatja fel diplomata útlevelét, ahová nincs akkreditálva – például mert csak átutazik rajta –, a jogállását az 1961-es Bécsi Egyezmény szabályozza. Eszerint a tranzitországnak, jelen esetben Magyarországnak, biztosítania kell a diplomata számára a „szükséges sérthetetlenséget” a zavartalan átutazáshoz és a küldő országba való biztonságos visszatéréshez.
Ez a sérthetetlenség kiterjed a hivatalos levelezés és az egyéb kommunikáció biztosítására is, beleértve akár a kódolt vagy titkosított üzenetek küldésének lehetőségét, tehát a tranzitban lévő diplomata korlátlan kommunikációra jogosult.
A védelem azonban nem értelmezhető korlátlanul, hiszen elsődleges célja, hogy az illetőt ne akadályozzák utazásában.
Nem jelent tehát automatikus mentességet a vámvizsgálat vagy a bűnügyi eljárás alól, ha alapos gyanú merül fel, hogy az érintett nem diplomáciai feladatot lát el. Mivel a kereskedelmi mennyiségű készpénzszállítás egyértelműen kívül esik a diplomáciai funkciókon, bűncselekmény alapos gyanúja esetén a mentesség nem tartható fenn.
(A Bécsi Egyezményben rögzített vámmentesség kizárólag a személyes használatra szánt tárgyakra vonatkozik, egy páncélozott autóban szállított, több tízmillió eurónyi készpénz és arany pedig semmiképpen nem tekinthető személyes poggyásznak.)
A konkrét esetben a NAV pénzmosás miatt indított eljárást, és ebben a helyzetben a diplomata útlevél birtoklása nem nyújt menedéket. Mivel az érintettek nem voltak Magyarországra akkreditálva, és a szállítmány sem felelt meg a „diplomáciai posta” szigorú feltételeinek – amely lezárt, lepecsételt csomagolást, hivatalos fuvarlevelet és a kísérők számára külön futárigazolványt igényelt volna –, a magyar hatóságoknak joguk volt a járművek átvizsgálására és a vagyontárgyak lefoglalására.
Ez akkor is így van, ha az egész történet messziről bűzlik, és a körülmények alapján sokkal inkább emlékeztet szimpla útonállásra, mintsem egy megalapozott hatósági intézkedésre.
