No, hát tessék. Az ember azt hinné, hogy a kormány nagy tisztviselői valami mérsékelt hangnemben osztják meg a gondolataikat, ha már közpénzből fizetik a reklámot. Ehelyett mit kapunk? Fizetett hirdetésben jön a pojácázás, a tudatmódosítózás meg a szektázás. Na, mondom magamban: „Ez ám a nemzeti konzultáció, Facebook-módra.”
Előbb azt olvasom, hogy Magyar Péter „bértapsolónak” nevezett embereket. Erre a kormánybarát szöveg visszavág: „Haha, te voltál bértapsoló, öcsi!” Értem én, ez a színvonal. Olyan, mint amikor az óvodában egymásra kiabálják a gyerekek: „Te kezdted!” – csak most milliós hirdetési kerettel fut.
Aztán jönnek az érvek. Vagyis… érvek helyett inkább röhögő emojik, brüsszelitázás, meg a klasszikus: „kampó van, Peti.” Ez már tényleg a politikai kultúra csúcsa. Én meg azon gondolkodom, vajon mennyibe kerülhetett egy ilyen szöveg széles körben terjesztve. Tippem: több, mint amennyiből egy kis faluban egész évben működhetne a közvilágítás.
A vége meg különösen ínyencség: videót ígérnek a „döbbent arcokról.” Hát, én is döbbent arcot vágnék, ha látnám, mennyit költ az államhatalom arra, hogy a Facebookon alpári stílusban oltogassa az ellenfelét.
Na de sebaj, ők hirdetik, mi meg nézzük. Csak nehogy egyszer tényleg azt vegyék észre, hogy a taps lassan elhalkul – és nem a „bértapsolók” miatt, hanem mert a közönség egyszerűen kifáradt ebből a kabaré műsorból.
