Németh Balázs mai bejegyzésében meglehetősen keményen fogalmazott:
„Csaknem 800 ezer gyerek NEM KAPOTT ma iskolakezdési támogatást. Becsapta Magyar Péter a szülőket a kampányban.”
Első olvasásra erős mondat. Csakhogy szerintem itt két külön dolgot mosunk össze.
Magyar Péter és a TISZA ugyanis a kampányban nem azt ígérte, hogy minden magyar iskolás gyermek után jár majd 100 ezer forint. Az eredeti vállalás szerint a rászoruló családoknak kívántak segítséget adni. A TISZA 2025 decemberében azt írta, hogy „minden rászoruló család” megkapja a támogatást, és akkor mintegy 700 ezer nehéz körülmények között élő családdal számoltak.
Ezért abból, hogy sok százezer gyermek most nem kapott támogatást, még nem következik automatikusan, hogy őket Magyar Péter becsapta. Ahhoz ugyanis előbb meg kellett volna ígérni nekik a pénzt.
Ebben tehát szerintem Németh Balázs bejegyzése sántít. A „800 ezer gyerek nem kapott” jól mutat egy Facebook-posztban, csak éppen azt a benyomást kelti, mintha 800 ezer olyan gyermek maradt volna pénz nélkül, akinek korábban személy szerint megígérték a támogatást.
Ez nem így történt.
De itt nem ér véget a történet, mert a másik oldalon sem minden stimmel.
A TISZA eredeti kommunikációjában ugyanis 700 ezer nehéz helyzetben élő családról és 70 milliárd forintos keretről volt szó. A most megvalósított program ezzel szemben körülbelül 400 ezer gyermekre terjed ki, és a kormány már nagyjából 40 milliárd forintos kiadásról beszél.
Ez bizony különbség. Nem is kicsi.
Ráadásul még a kormány saját kommunikációja sem volt teljesen következetes. Július 2-án a kormány honlapján még az jelent meg, hogy a program 400 ezer családnak jelent segítséget, későbbi hivatalos tájékoztatók viszont már következetesen 400 ezer gyermekről beszélnek.
Lehet azt mondani, hogy család vagy gyermek, becslés vagy végleges jogosulti kör – ezek technikai részletek. Szerintem viszont egy kormány kommunikációjában éppen az ilyen részleteknek kell pontosnak lenniük.
És itt látom a jelenlegi kormány egyik problémáját.
Az elmúlt időszakban már többször tapasztalhattuk, hogy egy-egy bejelentés első változata és a később megismert részletek között különbségek vannak, vagy a kommunikáció szorul pontosításra. Nem állítom, hogy ez tudatos félretájékoztatás. Sokkal inkább azt látom, hogy időnként túl gyorsan kommunikálnak, miközben a részletszabályok még nincsenek kellően letisztázva.
De egy új kormánynak éppen erre kellene különösen vigyáznia.
Ha éveken keresztül azt kifogásolta, hogy az állampolgárok nem kapnak pontos és teljes tájékoztatást, akkor saját magával szemben még magasabbra kell tennie a lécet. Nem elég azt mondani, hogy majd később pontosítjuk. A számoknak, a jogosultsági feltételeknek és az ígéreteknek lehetőleg már az első pillanatban össze kell állniuk.
Az iskolakezdési támogatás önmagában szerintem jó és védhető intézkedés. Négyszázezer gyermek családjának 100 ezer forintos segítség komoly támogatás, még akkor is, ha két részletben érkezik. A hivatalos szabályok szerint az első 50 ezer forint augusztus 24-ig, a második 50 ezer pedig november végéig, iskoláztatásra felhasználható utalványként jut el az érintettekhez.
Ettől azonban még jogos megkérdezni Magyar Pétertől:
mi lett a kampányban emlegetett 700 ezres körrel, és pontosan miért lett belőle 400 ezer jogosult gyermek?
Ez szerintem sokkal erősebb kérdés, mint azt kiírni, hogy „800 ezer gyereket becsaptak”.
Mert kritikára szükség van. Az új kormányt is ugyanúgy számon kell kérni, mint az előzőt. De ha már a kormány kommunikációjának pontatlanságát kérjük számon, akkor nekünk sem érdemes olyan mondatokkal operálni, amelyek ugyan jól hangzanak, csak éppen nem egészen azt jelentik, amit sugallnak.
A kormány dolga a pontos tájékoztatás. A kritikusé pedig az, hogy pontosan kritizáljon. Szerintem egyikből sem érdemes engedni.
