Arold Péter
Eltelt 27 év és semmi. Ajánlom írásom azoknak, akik úgy gondolják, Magyarország jobban teljesít. Európa. Hát nem érdekes? Hogy azért, mert ott sosem volt háború? Hülyeség. A mellette lévő Francia honban volt. Érdemes végig olvasni és osztani is ér. Isten hozott szegény honban.
A fenti mondatok elsőre érthetetlenek lehetnek, de tovább folytatom.
Svájcban riadót fújtak, idézem a HVG fejlécét:
Riadót fújt a svájci konföderáció statisztikai hivatala. A most közzétett legfrissebb adatok szerint ugyanis a Svájcban szegénynek tekintettek aránya eléri a hét százalékot.
Ez mi? Magyarországon a rendszerváltást követő évtizedek alatt jóformán semmi nem történt annak érdekében, hogy Magyarországon az egyszerű ember, legalább csak a felét érezze annak, amit a békeidők alatt, a sokak által rémmé változtatott Kádári rendszerben. Nem. Ezzel nem azt szándékozom jelezni, hogy akkor jobb volt. Az már a múlt. Itt a jelenről beszélek. Európa nyugati és északi területe, valamint a volt kommunista éra alatt nevelkedett Kelet – európai országok közötti hatalmas különbség, ami a megélhetést érinti, elképesztő.
Kormányunk megállás nélkül ontja magából a pozitív energiát, miközben hazánkban a a 180 ezer forintos fizetés kiemelkedőnek számít az alsóbb körökben, ahol munkából élnek az emberek.
Eközben.
Az alpesi országban a szegénységi küszöb egy egyedülállónak 2239 svájci frankos havi jövedelem. Nem elírás, nem tévedés: aki Svájcban havonta 633 ezer forintnál kisebb jövedelemmel rendelkezik, az szegénynek tekintendő. Egy kétgyermekes család akkor él a szegénységi küszöb alatt, ha a havi bevétel nem éri el a 4 ezer svájci frankot.
Most persze mondhatnák. Persze. Nem dúlta háború és folyton semleges volt. Megjegyzem nincs összefüggés. De nézzük meg déli szomszédjukat, Franciaországot.
A svájci „szegénységről” író Le Point párizsi hetilap természetesen a francia állapotokhoz hasonlítja a svájci helyzetet. Franciaországban a szegénységi küszöb egy egyedülállónak 1008 euró, vagyis alig a fele a svájcinak. De: Franciaországban, ha a család egy tagja dolgozik, akkor automatikusan jár a házastársnak és a gyerekeknek is a bőkezű egészségügyi ellátás, a lakbértámogatás, és például az iskolakezdési segély is. Svájcban viszont egy gyerek egészségügyi biztosítása havi 300 frank. És még valami: Svájcban teljesen másként értelmezik a szegénységet, mint Európa más tájain. hvg.hu
De ne menjünk ennyire messzire. Nézzünk körül szomszédaink háza táján, a volt szovjet blokk néhány országában. Szomszédjainknál, Szlovákiában, Horvátországban, Szlovéniában 10-30%-kal többet lehet a pénzért kapni. Romániában csak a közhivatalokban fizetnek többet, mint Magyarországon, tehát „büszkén” mondhatjuk, hogy ők még mögöttünk vannak. De ott van Szlovákia.
A szlovák életszínvonal 2020-ra eléri az uniós átlagot
Csehországban az életszínvonal 2013-ban az uniós átlag 81 százalékát tette ki, Szlovákiában viszont alig érte el a 75 százalékot. „Az évtized végére a szlovák életszínvonal eléri az uniós átlag kilencven százalékát. Ezzel túlszárnyalja a várható cseh életszínvonalat” – nyilatkozta a szlovák gazdasági lapnak a Delioitte elemzője.
Írhatnám, elemezgethetném még tovább a helyzetet, felhasználva a porfolio.hu és a felvidek.ma információit. Idetehetném az index.hu ez irányú cikkét, de minek. Magyarország, valamilyen rejtélyes ok miatt, kormányváltások ide, vagy oda, nem jutott érdemben előbbre. Sőt, ha visszamennék a 2000-es évek elejére, hát jobban álltunk.
Ami viszont a legtragikusabb.
Az osztrák jegybank-elnöke 2015-ben egy figyelemre méltóan szomorú prognózist említett a felzárkózás kitolódásáról. Amikor a vasfüggöny lebontása óta eltelt időszak politikai és pénzpiaci változásait vette számba, Novotny úr arra figyelmeztetett, hogy 2008 után jelentősen lelassult a felzárkózás, és számos előrejelzés szerint, ismét távolabbra kerülhet a nagyon várt életszínvonalbeli felzárkózási dátum. Amennyiben a közép-európai régió a fejlett országoknál csupán évi egy százalékkal nő majd gyorsabban, akkor csak 2060-ban érhetjük utol a fejlett Európát. Ez, akárhogy is vesszük, bizony 45 év! Majd egy fél évszázad! Bár a prognózis a meglehetősen sokarcú és egyenetlen fejlettségi szinteket takaró kelet-közép európai régió egészére vonatkozik ugyan, mégsem túl szívderítő ez a perspektíva.
Ilyenkor csendesen elgondolkodom. Nem látom, hogy Magyarország emelkedő pályára lépett volna. Nem látom, hogy számomra, számunkra belátható időn belül a kórházban ne kelljen hónapokat várni egy vizsgálatra. Nem látom, hogy hamarosan a bérből és munkából élők fizetése többre legyen elég, mint ami a kötelező és azt sem látom, hogy mikor kérdezzük meg kormányunkat, hogy mi a fészkes fenét csináltak az elmúlt 7+4 évben. De ezt megkérdezném azoktól is, akik előtte kapták meg a lehetőséget arra, hogy itt történjen valami. Mert a fentiek szellemében, semmi nem történt. Hacsak nem egy olimpiai gigapróbálkozás, stadion építés, Paks bővítés és a többiek. Csak az a baj, hogy ebből még semmi nem történt meg. 27 kárba veszett év.
