Demszky Gábor szerint Budapestnek egy új városfejlesztési korszakra van szüksége. A volt főpolgármester szeptember 3-i Facebook-bejegyzésében Bruck Gábor írását idézte, amely a főváros leromlott közterületeiről, az évtizedek alatt felhalmozódott „karbantartási adósságról” és egy új Budapest-modell szükségességéről szól.
Demszky már bejegyzése elején egyértelművé tette, hogy egyetért Bruck helyzetértékelésével és javaslataival.
„Pontos és alapos, amit ír. Nem véletlenül, hisz egyszer már megcsináltuk vele azt, amit most az új várostörténeti és történelmi korszakban, más formában megismételni javasol. Minden szavával egyetértek és minden erőmmel azon leszek, hogy mindaz, amit javasol, megvalósuljon” – írta Demszky.
Bruck Gábor idézett írása meglehetősen kemény képet fest Budapest jelenlegi állapotáról. Szerinte a főváros távolról továbbra is lenyűgöző, az utcák szintjén azonban egészen más kép fogadja az embert.
„Büdös aluljárók. Fekete járdák, kátyú, repedés, rozsda, törött padok, ferdén álló táblák. Matricák száz rétegben az oszlopokon. Graffiti, amely előbb válik a városkép részévé, mint hogy valaki lemossa. Kiszáradt fák, kiégett fű, virágágyások, amelyekről régen lemondtunk” – fogalmazott.
Bruck ugyanakkor nem Karácsony Gergely személyes felelősségében látja a probléma fő okát. Érvelése szerint Budapestnek nincs elegendő pénze a város megfelelő fenntartására, miközben 2019 után folyamatosan növekedtek a fővárost érintő állami elvonások, köztük a szolidaritási hozzájárulás.
Az írás központi fogalma a „karbantartási adósság”. Bruck szerint amikor egy város pénzhiány miatt folyamatosan elhalasztja a kisebb javításokat, azok idővel sokkal költségesebb problémává válnak. „Az elhanyagolás nem megtakarítás, hanem hitelfelvétel, méghozzá rossz kamatra” – írta.
A posztban idézett számítás szerint Budapest 2025-ös gazdasági teljesítménye mintegy 34 ezer milliárd forint lehetett, miközben a főváros és a kerületek évente hozzávetőleg 80–90 milliárd forintot fordítanak a város fizikai állapotának fenntartására. Ezzel szemben a szolidaritási hozzájárulás összege 163 milliárd forint. Ezek Bruck által közölt számok, amelyekkel azt kívánja érzékeltetni, hogy Budapest gazdasági erejéhez képest rendkívül kevés forrás jut a közterületek gondozására.
A javaslat szerint az új helyzetet az uniós források megnyílása teremthetné meg. Bruck egy ötéves budapesti programot sürget, amelynek középpontjában nem újabb látványberuházások, hanem a meglévő város rendbetétele állna: járdák, aluljárók, terek, fasorok, parkok és leromlott közterületek felújítása, valamint új utcaseprő- és mosógépek beszerzése.
A terv szerint, ha Budapest a jelenlegi mintegy 90 milliárdos saját karbantartási forrása mellett visszakapná a szolidaritási hozzájárulás felét, évente körülbelül 170 milliárd forintot lehetne a város fizikai állapotára fordítani. Bruck szerint ebből már megkezdődhetne a hosszú idő alatt felhalmozódott karbantartási adósság ledolgozása.
Demszky a Bruck-idézet után saját főpolgármesteri időszakát idézte fel. Szerinte Budapest egyszer már képes volt hasonló léptékű megújulásra. Példaként említette a Váci út átalakulását, a Váci utca déli szakaszának rekonstrukcióját, valamint azt, hogy a kilencvenes évektől korábbi ipari és leromlott területeken új irodaházak, üzletek, vendéglők és közterek jelentek meg.
A volt főpolgármester hosszabban felidézte az akkori városfejlesztési koncepciót is: a Hungária körút kiépítését, a Lágymányosi híd átadását, a belvárosi parkolási rendszer átalakítását, az autóforgalom visszaszorítását, valamint a közterületek és történelmi városrészek rendezését.
Demszky szerint Budapestnek most ismét hasonló szemléletváltásra van szüksége, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem elsősorban új várost kell építeni, hanem a meglévőt kellene rendbe tenni és hosszú távon gondozni.
Bejegyzését ismét Bruck Gábor mondatával zárta:
„A régi Budapest-modell megtanított bennünket fejleszteni. Az új tanítson meg gondozni. Most már csak szeretni kellene Budapestet annyira, hogy ezt meg is tegyük.”
