A szakértői kormányzás egyik kényelmetlen tulajdonsága, hogy szakmai alapon könnyű számon kérni. Ha egy politikust elsősorban politikai súlya miatt neveznek ki a siker fogalma rugalmas lehet. Ha viszont egy közlekedési specialistát a vasút, egy volt globális energetikai felsővezetőt az energia, egy oktatáskutatót az iskolarendszer, egy volt vezérkari főnököt a Honvédség rendbetételére ültetnek miniszteri székbe, a szakmai előélet önmagában feljebb teszi a lécet.
A 2026. május 13-án felállt kabinet összetételének esetében túlnyomórészt erős volt az iparági kompetenciát célzó logika. Újra önálló tárcát kapott az oktatás és az egészségügy, külön minisztérium jött létre a környezetvédelemre, a szociális ügyekre, a vidékre, miközben a legtöbb helyre látványosan az adott szakmából érkező vezetőt választottak.
Ezzel szöges ellentétben, a belügy kirívóan alacsony teljesítményének példáján keresztül viszont láthatóvá vált az is, hogyan tudott reagálni egy mindenféle szakmai múltat nélkülöző miniszter az irányítása alá vont szaktárca kihívásaira. Nem tudott. Sőt, egy részletes elemzés az előzetesen becsült ötös osztályzatot is képes volt felülírni és az elért eredményt tovább redukálni.
Az összképet az új kormány által elvégzett munka minőségéről viszont a tizenhat miniszter összevetése mutatja meg. Ennek során az is kiderül, hogy a kompetencia kérdés miatt kiemelt belügyi esetnél is lehet rosszabb. Ez a tény viszont nem magyarázza a rangsor végén kullogó 3-4 tárca teljesítményét, különösen ha ezt Magyar Péter vagy magyar választópolgárok szemszögéből nézzük.
A száznapos értékelés minden esetben úgy lehet hiteles, ha nem csupán a kormány saját maga által deklarált „eredményeinek darabszámát” követi. A választás előtt elindított program ugyanis nem új eredmény; a meghirdetett százmilliárdos keret bizony nem százmilliárd elköltött vagy megtakarított pénz; a feljelentés sem vagyonvisszaszerzés; az egyeztetés pedig nem reform. Viszont egy aláírt szerződésmódosítás, visszautalt közpénz, hatályba lépett szabály, elkészült beruházás vagy már működő szolgáltatás az; feltéve, ha számokban mérhető.
A másik mérce az értékelés során az időarányos elvárhatóság elve lehet. Száz nap alatt nem lehet megújítani az egészségügyet vagy feltölteni kilencezer rendőri álláshelyet. Arra azonban száz nap bőven elég, hogy egy kormányzati vezető kiválassza az ágazat három-négy fő problémáját, finanszírozott intézkedést rendeljen hozzájuk, és legalább az első mérhető eredményt felmutassa.
Ezen a mércén nagyon különböző kabinet rajzolódik ki, de lássuk a rangsort:
1. Közlekedési és Beruházási Minisztérium – az örökölt rendszerben is talált azonnal mozdítható milliárdokat
Vitézy kinevezésének szakmai logikája volt talán a legegyértelműbb. Több mint húsz éve közlekedéspolitikával foglalkozik, vezette a BKK-t és a Budapest Fejlesztési Központot, volt közlekedési államtitkár; Magyar Péter kifejezetten a MÁV rendbetételét és a közlekedési program végrehajtását nevezte meg feladataként. Itt tehát nem pusztán irányváltást, hanem azonnali végrehajtási képességet lehetett várni.
A száz nap legerősebb tétele a mohácsi Duna-híd finanszírozásának újranyitása lett. Maga a híd természetesen örökölt beruházás, de a kivitelezővel megállapodtak, hogy a korábbi mérföldkőalapú finanszírozást havi teljesítésarányos elszámolás váltja fel, és a Duna Aszfalt 58,6 milliárd forint teljesítéssel még le nem fedett előleget fizet vissza. Ez már pontosan az a fajta állami tulajdonosi kontroll, amit egy beruházási minisztertől el lehet várni: nem új projektet nevez át, hanem az örökölt szerződés pénzügyi kockázatát csökkenti.
A közlekedési oldalon ugyancsak elkészült eredmény a Dombóvár–Komló személyszállítás augusztus 1-jei visszaállítása. Több mint 18 kilométeren végeztek pályamunkát, 6500 rögzítési pontot javítottak, majd a vonatok ténylegesen elindultak.
A pontszám azért nem kilences fölötti, mert a MÁV egészének megbízhatósága, járműhelyzete és infrastruktúra-adóssága száz nap végén ugyanúgy súlyos probléma maradt, miközben több nagy megtakarítás – például az M6-nál kommunikált összeg – még nem realizált pénzügyi eredmény. Vitézy azonban a mezőnyből a legjobban mutatta meg, hogy egy régi projektet is lehet új kormányzati teljesítménnyé alakítani, ha valóban megváltozik mögötte a szerződéses, a szolgáltatási vagy a pénzáramlási mechanizmus.
Vitézy Dávid – Osztályzat: 8,65/10.
2. Igazságügyi Minisztérium– a jogászprofesszortól gyors intézményi átépítést vártak, és ezt nagyrészt meg is kapták
Görög Márta kinevezése mögött vélhetően az a megfontolás állt, hogy az új kormány jogállami és intézményi vállalásait ne klasszikus pártpolitikus, hanem egyetemi jogász, korábbi dékán vigye át a törvényalkotáson. Szakmai háttere a polgári joghoz, jogalkalmazáshoz és felsőoktatáshoz kötődik, így nála különösen indokolt volt azt várni, hogy a kampányban megígért intézményi fordulat gyorsan jogszabályi formát kapjon.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetését a parlament elfogadta, és a szervezet jogutódja az Igazságügyi Minisztérium lett úgy, hogy a hivatal korábbi tevékenységét nem folytathatta tovább. Ez valódi intézményi megszüntetés, nem egy későbbre meghirdetett reform.
Hasonlóan nagy súlyú volt a KEKVA-rendszer lebontásának jogi megalapozása, amely egyben az Erasmus- és Horizont-pénzekhez való visszatérés egyik feltételét kezelte. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás jogi folyamata is áttörést ért el, bár a századik napon a magyar operatív rendszer még nem tekinthető teljesen bejáratottnak.
A kritikus pont éppen a sebességből következik. Nagyszámú alkotmányos és intézményi kérdés gyors átírása akkor is kockázatos, ha politikailag kívánatos irányba mutat: a jogállamiság helyreállítását nemcsak a reform tárgya, hanem a jogalkotás minősége, társadalmi kontrollja és kiszámíthatósága is méri. Száz nap alatt Görög sok mindent át tudott vinni; a következő időszakban az lesz a kérdés, hogy az új intézményi rend tartósan jobb fékeket és ellensúlyokat hoz-e.
Görög Márta – Osztályzat: 8,20/10.
3. Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium– a kutatói diagnózisból gyorsan lett törvény, de a gyermekügyi oldal teljesítménye még halvány
Lannert Judit nem oktatási apparatcsiként, hanem több évtizede rendszerszintű egyenlőtlenségeket, pedagóguspolitikát és oktatási teljesítményt kutató szakértőként érkezett. A kinevezésből ezért az olvasható ki, hogy az új kormány a centralizált rendszer helyett szakmai autonómiára és mérhető eredményességre építő oktatáspolitikát akart.
Az első száz napban a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerének felfüggesztése, az intézményi és nevelőtestületi jogosultságok növelése, valamint a sztrájkjogot érintő változtatások valódi szabályozási eredményt jelentettek. A tankönyvpiac részleges megnyitása sem maradt teljesen elméleti: augusztus 15-ig 209 tankönyvvé nyilvánítási kérelem érkezett, 145 eljárás sikeresen lezárult.
A kinevezésből adódó magas elváráshoz képest azonban az oktatás „kemény” eredményességi oldalán még kevés adat keletkezett. A pedagógushiány, az iskolák személyzeti stabilitása, a lemorzsolódás és a tanulási teljesítmény száz nap alatt nyilván nem fordítható meg, de legalább világos, finanszírozott többéves program és nyilvános kiinduló mérőszámok már elvárhatók lennének.
A másik hiány a tárca nevének második fele. Az oktatásban látható jogszabályi aktivitás mellett a gyermekügy első száz napja jóval kevésbé produkált azonos súlyú, mérhető rendszerszintű változást. Lannert ettől még az élmezőnyben marad, de a pontszáma azt is jelzi, hogy a szakmai előélete miatt később kevésbé lehet majd elfogadni a „rendszer túl bonyolult” típusú mentséget.
Lannert Judit – Osztályzat: 7,90/10.
4. Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium – a kultúrpolitika legerősebb érve nem esztétikai, hanem 3,3 milliárd forintos
Tarr Zoltán református lelkészi, civil és közösségszervezői múltja alapján vélhetően nem klasszikus kulturális menedzserként került a kormányba. A kinevezés logikája inkább az lehetett, hogy a kultúrát, az egyházakat, a civileket és az állampolgári párbeszédet egy olyan szereplő kapcsolja össze, akinek politikai identitása éppen a közösségépítésre és a társadalmi bizalomra épült.
A kultúra területén a száz nap legsúlyosabb tétele az NKA lett. Július végéig 3,3 milliárd forintot utaltak vissza 140 tételben a vitatott ideiglenes kollégiumi támogatásokból; a listát közérdekű adatigényléssel is ellenőrizték. Ez lényegesen erősebb eredmény annál, amikor egy tárca csak feljelentést tesz egy nagy összegű ügyben.
Tarr ezen felül félmilliárdos NKA-támogatást is visszavont, és több ügyben szigorította a támogatások utóellenőrzését.
A tárca másik fele azonban nehezebben pontozható. A társadalmi kapcsolatok, civil párbeszéd és közmédia körül sok egyeztetés indult, de a közmédia átalakítását maga Tarr is külön, parlament által kijelölt vezetés feladatának nevezte. Így ennek teljes kreditje nem írható hozzá.
A kinevezésének deklarált célja a megosztottság enyhítése volt. Ezt száz nap alatt természetesen nem lehet társadalmi mutatókkal lezárni, de éppen ezért a 3,3 milliárdos visszafizetés menti meg Tarr mérlegét attól, hogy az pusztán „párbeszédpolitikává” váljon.
Tarr Zoltán – Osztályzat: 7,30/10.
5. Miniszterelnökség – rendszerváltási főmérnöknek érkezett, de a vagyonvisszaszerzés terén még csak épp hogy elindult a gépészkedés
Ruff Bálint feladatát a kinevezésekor szokatlanul egyértelműen fogalmazták meg: a „valódi rendszerváltás” végrehajtását és a kormányzati koordinációt kapta. Jogászi, közigazgatási és politikai stratégiai háttere ehhez illeszkedett; a poszt lényege nem egyetlen szakág működtetése, hanem az egész kormány reformtempójának kikényszerítése.
A KEKVA-rendszer felszámolásában való részvétel és az MCC-t működtető alapítvány július végi megszüntetése valódi intézményi eredmény. A rendeleti kormányzás visszaszorítása és a vagyonvisszaszerzési intézmény jogi alapjának létrehozása ugyancsak a Miniszterelnökség rendszerszintű szerepéhez illik.
A száznapos mérleg gyengébb pontja mégis éppen a legnagyobb politikai ígéret. Ruff már miniszterjelöltként azt mondta, a vagyonvisszaszerzési rendszer célja jóvátétel lesz, nem boszorkányüldözés. Száz nap végére megszületett a hivatal jogi kerete, de ettől még nem állt rendelkezésre olyan érdemi összeg, amelyet a hivatal működése visszahozott volna az államnak.
Egy koordinációs miniszternél nehéz minden eredményt személyesen attribuálni: az EU-pénzek, a jogállami törvények és az alapítványi reformok több tárca közös munkái. Ruff magas helyezése ezért elsősorban a végrehajtási infrastruktúra gyors átépítésének szól, nem annak, hogy a „rendszerváltás” pénzügyi mérlege száz nap alatt már lezárult volna.
Ruff Bálint – Osztályzat: 7,00/10.
6. Gazdasági és Energetikai Minisztérium – a Shell-veterán válságüzemmódban bizonyított, a gazdaságpolitikai láb viszont még kevésbé látványos
Kapitány István kiválasztásánál aligha kell különösebben találgatni. Közel négy évtizedes nemzetközi vállalatvezetői pálya, Shell-alelnöki múlt és globális energetikai tapasztalat alapján tőle elsősorban nagy rendszerek operatív irányítását, ellátásbiztonságot és üzleti racionalitást lehetett várni.
Az energiaoldal valóban erősebb lett. A paksi válságnál az alacsony dunai vízállás miatt fizikai beavatkozás indult; augusztus 20-ra a fenékküszöb 15 centiméterrel emelte meg a vízszintet, így nem kellett további működő turbinát lekapcsolni. A teljes kapacitás későbbi visszaállását már nem lehet a száz napba beírni, az elkerült további kiesést viszont igen.
A stratégiai kőolajkészletet júliusra visszatöltötték, és az összesített készlet ismét 87 napi importnak megfelelő szintet ért el.
A gazdasági tárca másik fele kevésbé meggyőző. Az 500 milliárdos energetikai programok nagyrészt jövőbeni beruházások, a Széchenyi Kártya likviditási termékeinek kamatfeltételeit pedig fenntarthatósági okból módosították, ami a költségvetésnek kedvezhet, de a vállalkozók számára nem feltétlenül jelent érezhető javulást.
Kapitány tehát válságmenedzserként teljesített a legerősebben. A Shellből hozott vállalatvezetői reputáció hosszabb távú próbája az lesz, hogy a magyar gazdaság versenyképességében és energiaintenzitásában megjelenik-e ugyanez az operatív fegyelem.
Kapitány István – Osztályzat: 6,85/10.
7. Pénzügyminisztérium – a pénzügyes ott kezdte, ahol kellett, de még nem született fiskális reform
Kármán András szakmai előélete szinte tankönyvszerű pénzügyminiszteri CV: MNB, államadósság-kezelés, korábbi államtitkári tapasztalat, EBRD, majd banki felsővezetés. Kinevezésének vélhető üzenete a piacok felé is az volt, hogy a költségvetési fegyelem és az EU-pénzek visszaszerzése technokrata kézbe kerül.
A kabinet első hónapjaiban valóban jelentősen javult a pénzforgalmi egyenleg, és az EU-s helyreállítási terv elfogadásával július 10-re fontos jogi akadály hárult el a befagyasztott források előtt.
A nagy számokkal ugyanakkor különösen óvatosnak kell lenni. A rövid távú költségvetési többletben a kiadások időzítése, elhalasztása és egyszeri tételek ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint a strukturális megtakarítás. Ezért az első három hónap jó cash-flow-ja nem bizonyítja önmagában, hogy a magyar államháztartás tartósan fenntarthatóbb lett.
Kármánnál a száz nap legfontosabb eredménye így nem egyetlen headline-szám, hanem a pénzügyi kontroll és az uniós tárgyalási hitelesség helyreállítása. Az elvárás azonban az előélete miatt magas: ha egy volt MNB-s, EBRD-s és bankvezető pénzügyminiszter alatt egy év múlva is egyszeri tételek tartják össze a hiánycélt, az első száz nap technokrata prémiuma gyorsan el fog olvadni.
Kármán András – Osztályzat: 6,70/10.
8. Egészségügyi Minisztérium – az orvos-miniszternél néhány konkrét hiba gyorsan megszűnt, de maga a rendszer diagnózisa még önmagában csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek
Hegedűs Zsolt ortopéd főorvosként, több mint húsz év brit egészségügyi tapasztalattal és betegbiztonsági fókuszú szakmai múlttal érkezett. A kinevezésével egyértelműen azt ígérte a kabinet, hogy az egészségügy ismét szakmai, nem rendészeti logika alapján működik majd.
A száz napban ennek volt néhány kézzelfogható jele. Kikapcsolták a kórházi dolgozók arcfelismerős beléptetését, lazították a nyilvánosság korlátozásait, és a kórházi hűtési programnál a 32 kiemelt helyszínből július 28-ig 18 helyen lezárultak a munkák, további háromban pedig már működött a klimatizálás.
Ezek fontos, de többnyire akut működési korrekciók. A rendszer fő bajai – hosszú várólisták, szakemberhiány, betegutak, finanszírozás – érintetlenül maradtak. Hegedűs maga is tízezres szakemberhiányról és jelentős infrastruktúra-adósságról beszélt.
A száz nap után szakmai oldalról is érkezett kritika, hogy nem készült elég világos helyzetfeltárás és stratégiai jövőkép. Ez utólagos vélemény, de éppen azért releváns, mert a kinevezés egyik fő legitimációja Hegedűs nemzetközi szakmai tapasztalata volt.
Az első száz nap tehát inkább azt mutatta meg, hogy képes gyorsan megszüntetni látványosan rossz gyakorlatokat. A nehezebb kérdés az maradt: képes-e ugyanezt a tempót átvinni a kórházi teljesítményre és a humánerőforrásra.
Hegedűs Zsolt – Osztályzat: 6,25/10.
9. Tudományos és Technológiai Minisztérium – az informatikai tanácsadó gyorsan megtalálta a rossz szerződéseket, az új technológiai politika viszont még kevésbé látszik
Tanács Zoltán több mint huszonöt éves digitalizációs, információbiztonsági és közigazgatási tanácsadói háttérrel került a tárca élére. A kinevezés logikája világos volt: az állam informatikai rendszereit egy olyan ember nézze át, aki üzleti és technológiai oldalról is érti, hogyan épülnek fel a drága, beszállítófüggő konstrukciók.
A KRÉTA, Neptun és Poszeidon szerződéseinek vizsgálata során 2019 óta több mint 100 milliárd forintnyi kifizetést tekintettek át, majd feljelentést tettek. A Poszeidon kötelező kiterjesztésének felfüggesztése már közvetlen szabályozási eredmény volt.
A Gondosóra ügyében szintén vizsgálat, feljelentés és vezetőváltás következett. Ez mutat végrehajtási készséget, de a gazdasági mérce itt is kegyetlen: százmilliárdos szerződésállomány feltárása még messze nem százmilliárdos megtakarítás.
A minisztérium nevének másik fele – tudomány és innováció – sokkal kevésbé jelent meg kész száznapos eredményekben. Az AI-beruházások, innovációs programok és startupeszközök döntően még program- vagy beruházási fázisban vannak.
Tanács tehát az első száz napban inkább állami IT-auditor lett, mint technológiai növekedési miniszter. Az előéletéhez ez félig illeszkedik. Hosszabb távon viszont a sikerét nem az fogja eldönteni, hány rossz szerződést talált, hanem hogy olcsóbb, versenyeztethetőbb és jobban működő digitális államot épít-e helyettük.
Tanács Zoltán – Osztályzat: 6,10/10.
10. Külügyminisztérium – a külügyi kinevezés szakmailag erős volt, az első száz nap eredménye inkább geopolitikai újrapozicionálás, mint külpolitikai áttörés
Orbán Anita közgazdász, diplomata, volt energiabiztonsági utazó nagykövet és nemzetközi vállalati vezető. Kinevezése vélhetően két célt szolgált: a nyugati szövetségi rendszerrel való kapcsolat helyreállítását és professzionális, nemzetközi vállalati kultúra visszahozását a külügybe. Ezt ő maga is a nyugati szövetségesi pozíció helyreállításával írta le.
Az első száz nap egyik legegyértelműbb belső intézkedése a diplomata- és szolgálati útlevelek felülvizsgálata volt; Orbán később arról beszélt, hogy a nem indokolható okmányokat visszavonták. Emellett az apparátus költéseinek, személyzetének és működésének átvilágítása is elindult.
A külpolitikai súlyú eredmény a kárpátaljai magyar kisebbségi jogok ügyében elért megállapodási előrelépés volt. A kritikus pont azonban az, hogy egy külügyi megállapodás értékét végül a másik állam végrehajtása adja, így száz nap után ez még csak részben realizált eredmény.
A tárcát ráadásul tudatosan leválasztották a külgazdaságról, ezért az üzleti megállapodások hiánya kevésbé írható közvetlenül Orbán számlájára. A szakmai reputációja miatt viszont a diplomáciai kapcsolatrendszer normalizálásán túl a következő szakaszban már konkrét stratégiai alkuknak kell megjelenniük. A száz nap inkább reputációs és intézményi resetet hozott, mint mérhető nemzetgazdasági hozamot.
Orbán Anita – Osztályzat: 5,50/10.
11. Élő Környezetért Felelős Minisztérium – a természetvédő menedzser gyorsan kijelölte a határvonalakat, de egy moratórium még nem jelöli ki a környezetpolitika fő haladási irányát
Gajdos László közel három évtizeden át vezette a Nyíregyházi Állatparkot, amelyet kis intézményből nemzetközileg ismert szervezetté fejlesztett. Kinevezése ezért egyszerre hordozott természetvédelmi és menedzseri üzenetet: az új önálló zöld tárcát egy gyakorlati intézményépítőre bízták.
A védett állami erdőkben júniusban ténylegesen életbe lépett az átmeneti fakitermelési moratórium. Ez világos szakpolitikai irányváltás volt, de éppen az „átmeneti” szó mutatja a korlátját: egy néhány hónapos tilalom sajnos nem jelent erdőgazdálkodási reformot.
Az azbesztügyben létrejött a 3 milliárd forintos Azbeszt-mentesítési Alap, amelyhez a kormány azonnali költségvetési átcsoportosítást rendelt el. Ez több ugyan egy egyszerű bejelentésnél, de augusztus 20-án még nem jelentett 3 milliárd forintnyi elvégzett kármentesítést.
Az akkumulátoripari és nagyberuházási ellenőrzéseknél ugyanez a probléma: a hatósági szigor üzenete megjelent, de a környezeti eredményességet majd a bírságok, technológiai változtatások és mérhető kibocsátási adatok mutatják.
Gajdos kinevezése szakmailag érthető volt, de száz nap után még csupán egy erősebb környezetvédelmi állam szándéka látszott, mint annak számszerű eredménye.
Gajdos László – Osztályzat: 5,05/10.
12. Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium – a gyakorló agrárvállalkozó gyorsan reagált a válságokra, de az agrárium versenyképességi problémájára nem érkezett válasz
Bóna Szabolcs agrármérnök, állattenyésztési és tejtermelési vállalatvezető, agrárérdekképviseleti szereplő. A kiválasztás vélhető logikája az volt, hogy a gazdák problémáit ne elsősorban közigazgatási, hanem termelői szemmel kezelje.
A száz nap éppen olyan időjárási és piaci környezetet hozott, ahol ezt gyorsan tesztelni lehetett. A fagykár és aszály miatt könnyítették a kárenyhítési szabályokat, lehetővé tették a kárenyhítési előlegeket, és a közvetlen támogatások előlegfizetését a szokásosnál korábbra hozták. A tejágazatban célzott finanszírozási segítség is érkezett.
Ezek reális válságkezelő döntések, és Bóna gyakorlati agrárhátteréhez jól illeszkednek. A korlát az, hogy a nagy támogatási összegek jelentős része az EU közös agrárpolitikájának örökölt rendszeréből jött; ezeket nem lehet egy az egyben a miniszter új teljesítményeként feltüntetni.
Az élelmiszergazdasági portfólió szintén szélesebb annál, mint amit a száznapos kríziskezelés lefedett. A termelékenység, feldolgozóipari hozzáadott érték, öntözés, élelmiszerár-versenyképesség és exportpozíció nem mutatott még olyan fordulatot, amely Bónát a rangsor felső részébe emelné.
A száz nap azt igazolta, hogy érti a gazdák rövid távú likviditási problémáját. A nagyobb kérdés az, hogy képes-e az agrárválságok folyamatos kompenzálása helyett versenyképesebb struktúrát létrehozni.
Bóna Szabolcs – Osztályzat: 4,90/10.
13. Honvédelmi Minisztérium – a volt vezérkari főnöktől haderő-szakmai fordulatot vártak, száz nap után inkább csak személyzeti korrekció látszik
Ruszin-Szendi Romulusz kinevezésénél aligha lehetett volna erősebb szakmai illeszkedést találni: volt vezérkari főnök, hadtudományi doktor, iraki és afganisztáni missziós tapasztalattal, amerikai stratégiai képzettséggel. A kinevezésből ezért nem egyszerűen új politikai irány, hanem a haderő szakmai működésének gyors rendbetétele következett elvárásként.
A korábban eltávolított katonák visszaszerelésének lehetősége, a szolgálati viszonyok korrekciója és egyes belső auditok kézzelfogható első lépések voltak. A MiG–29-alkatrészek ügyében például a belső vizsgálat végül nem lopást, hanem súlyos nyilvántartási hibát állapított meg, amelynek vezetői következménye is lett.
A Honvédség a paksi és más válságkezelési feladatokban operatív kapacitást is mutatott, de ennek energiabiztonsági fő kreditje nem a honvédelmi tárcáé.
A pontszámot az húzza le, hogy egy volt vezérkari főnök száznapos mérlegében több konkrét haderő-képességi mutatót lehetett volna várni: feltöltöttség, megtartás, kiképzési intenzitás, hadrafoghatóság, NATO-vállalások vagy beszerzési racionalizálás. A személyzeti igazságtétel fontos, de nem azonos a haderő képességének növelésével.
Ruszin-Szendi esetében tehát az önéletrajz jelentősen emelte az elvárást, és pontosan ez teszi a 4,15 pontot keményebbé: egy kívülről érkező politikusnál ennyi idő után elfogadhatóbb volna a tanulási fázis, a szervezet korábbi első számú katonai vezetőjénél kevésbé.
Ruszin-Szendi Romulusz – Osztályzat: 4,15/10.
14. Szociális és Családügyi Minisztérium – a személyes hitelesség erős, de a szociális rendszer nem példaképet, hanem kapacitást igényel
Kátai-Németh Vilmos látássérült jogászként hosszú ideje foglalkozik esélyegyenlőséggel és önálló életvitellel. A kinevezés szimbolikus és szakpolitikai logikája is erős volt: a rászorultságot és fogyatékosságot saját tapasztalatból ismerő vezető kerüljön egy olyan tárca élére, amelynek központi témája az emberi méltóság.
Az első száz napban azonban a minisztérium leglátványosabb történetei nem új szociálpolitikai rendszerek, hanem örökölt ügyek átvilágításai voltak. A 10,5 milliárd forintos konténerkazán-beszerzésnél a tárca azbesztet, műszaki és környezetvédelmi problémákat tárt fel, majd feljelentést tett. A nyuszimotor-ügy szintén nyomozási szakaszba jutott.
Ezek érdemi elszámoltatási lépések, de egy szociális miniszter teljesítményét nem lehet kizárólag az elődjei aktáiban talált problémák forintértékéből levezetni. A családpolitikai oldalon a Babaváró egyes határidejeinek meghosszabbítása valódi joghatású segítség volt, ám egy örökölt konstrukció módosítása, nem új családpolitikai rendszer.
A tárca legnagyobb hiánya a szociális szolgáltatások oldalán látszott az első 100 napban. A kórházakban egészségügyi indok nélkül maradó gyermekek, a gyermekvédelmi férőhelyek, nevelőszülői kapacitás és szociális dolgozói megtartás terén száz nap után kevés kemény kimeneti adat állt rendelkezésre. A személyes hitelesség tehát megvolt; a rendszer kapacitásának fordulata még nem.
Kátai-Németh Vilmos – Osztályzat: 4,1/10.
15. Belügyminisztérium és sport – a partvonalon kívülről érkező BM vállalatvezetői hatékonyságot ígért a Belügynek, de a két portfólió egyikében sem jutott el a stratégiai áttörésig
Pósfai Gábor kiválasztása volt a kabinet egyik legnagyobb szervezeti kísérlete. Belügyi vagy rendészeti előélete nem volt; tizenkilenc évig a Decathlonnál dolgozott, magyar és osztrák üzlethálózatot vezetett, majd a TISZA operatív igazgatója lett. A kinevezés vélhető logikája tehát nem rendészeti szakértelem, hanem nagy szervezet irányítása, teljesítménykultúra és vállalati hatékonyság volt. Magyar Péter maga azt emelte ki, hogy Pósfai garancia lehet a politikai utasításokkal szembeni szakmai működésre.
A belügyi oldalon történtek gyors taktikai jellegű döntések. Visszaállították a 24/72-es szolgálati rendet, ismét engedélyezték a szolgálati mobilhasználatot, és megnyitották a korábban leszereltek visszatérését. A budapesti koncentrált rendőri akció is számszerű eredményeket termelt.
De a vállalati vezetői háttér miatt éppen a humánerőforrás-válság lett volna az a terület, ahol Pósfainak az átlagosnál gyorsabban kellett volna eredményt hoznia. Ehhez képest saját közlése szerint közel 9000 rendőr hiányzik, az állomány évente további 600–800 fővel fogy, miközben a mintegy 900 visszatérési érdeklődőből augusztus elejére csak néhány tucatot vettek vissza. A bértábla átalakítása ekkor még csak augusztus végi kormány-előterjesztés előtt állt, az új nyugdíj- és életpályarendszer pedig hosszabb távú terv maradt.
Ez nem azért gyenge, mert száz nap alatt nem lett kilencezer új rendőr. Az irreális volna. Azért különösen gyenge, mert egy multinacionális hálózatokat irányító menedzsertől száz nap alatt legalább hatályos megtartási csomagot, létszámcélt és lényegesen nagyobb konverziót lehetett volna várni a 900 érdeklődőből.
Közpénzügyi ügyekben is csak valamivel több eredmény volt. A Lounge-csoport két, összesen 150 milliárd forintos felső keretű megállapodását felmondták, és a korábban 17,5 milliárdra tervezett augusztus 20-i programsorozatot lényegesen kisebb költségből szervezték újra. Ugyanakkor a 150 milliárd keretösszeg, nem tényleges megtakarítás; az ünnepségekre pedig 8,7 milliárd előleget már korábban kifizettek. Az 1,5 milliárdos „Mándoki koncert” megrendelésének felmondása ugyancsak valós költségkontroll, de inkább kirívó örökölt ügy korrekciója, mint saját rendszerszintű belügyi reform.
A sportportfólió eredménye ennél is jóval gyengébb. A sportvezetői múltat tekintve ez a jövőre nézve különösen aggasztó képet nyújt. Pósfai tárcája 92 sportszövetséggel egyeztetett, megkezdte a TAO felülvizsgálatát, átláthatóbb támogatást és a politika sportszövetségi jelenlétének visszaszorítását ígérte. Ezek racionális célok, de csak megfogalmazni sikerült ezeket; száz nap végén zömmel konzultációk és tervek maradtak, a politikai alapon megválasztott sportvezetők pedig máig ugyanazok. A TAO felülvizsgálata messze nem új TAO-rendszer, a 92 szövetséggel tartott találkozó nem új utánpótlásmodell, a választás előtt lekötött nemzetközi sportversenyek pedig nem az új miniszter teljesítményei.
A kinevezési logika ezért visszafelé is működik. Ha Pósfait azért választották, mert a magánszférából hatékonyságot, szervezeti kultúrát és végrehajtási képességet hozhatott, akkor száz nap után nem lehet elégséges eredményként elfogadni azt, hogy a fő strukturális problémák diagnózist kaptak. Egy menedzser-miniszter értéke éppen abban lenne, hogy a diagnózis és a végrehajtás közötti időt lerövidíti. A belügynél ez csak a személycserék és a budapesti fokozott ellenőrzés szintjén, a sportnál szinte semmilyen tekintetben nem történt meg.
Pósfai Gábor – Osztályzat: 4,00/10.
16. Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium – új minisztériumot kapott a vidék, de száz nap után nehéz megmondani, mit kapott vele
Lőrincz Viktória jogi és pénzügyi végzettséggel, helyi politikai tapasztalattal, Somogy megyei kötődéssel érkezett. A kinevezés mögötti logika az lehetett, hogy az önkormányzati és vidéki problémákat ne Budapestről néző országos technokrata, hanem helyi közigazgatási és jogi tapasztalatú politikus képviselje. A kormány ráadásul önálló minisztériummá emelte a területet, ami önmagában magasabb elvárást teremtett.
A száz nap végére ehhez képest feltűnően kevés kész eredmény állt rendelkezésre. A Sára Botondhoz kapcsolódó mintegy 70 milliós végkielégítési ügyben fellépett, vitatta a szerződések érvényességét és visszakövetelést indított. Ez költségkontroll, de a visszakövetelt pénz nem azonos a visszaszerzett pénzzel.
Magyarország augusztus 17-én csatlakozott az EU Vidéki Paktumához, ami szakpolitikai keretet adhat a későbbi fejlesztéseknek, de a századik napig ennek nem volt közvetlen települési pénzügyi hatása.
A legbeszédesebb maga Lőrincz július végi parlamenti felszólalása: a Szent István Vidékfejlesztési Program ekkor még a kormány előtt volt, vagyis a tíz településenként ígért egymilliárdos konstrukció még nem működött. A Magyar Falu Program pedig örökölt rendszer, így annak folytatása nem lehet az új tárca száznapos innovációja.
Ez különösen gyenge eredmény azért, mert a minisztérium két területe – vidékfejlesztés és településfejlesztés – egyaránt gyorsan mozdítható pénzügyi és szabályozási eszközökkel. Nem kellett volna száz nap alatt megszüntetni a területi egyenlőtlenségeket. De elvárható lett volna legalább egy már működő új önkormányzati finanszírozási mechanizmus, egy ténylegesen elindult vidékfejlesztési konstrukció vagy mérhető költségteher-csökkentés.
A minisztérium létrehozása politikai jelzés volt. Száz nap után azonban a jelzésnél jóval kevesebb jelent meg a mérlegben. A vidéki politika sajátos paradoxona lett, hogy az önálló tárca intézményi súlya nőtt, miközben a kézzelfogható száznapos teljesítménye a kabinetben a legkisebb maradt.
Lőrincz Viktória – Osztályzat: 3,30/10.
Mit mond a rangsor?
A lista tetején nem feltétlenül azok állnak, akik a legnagyobb programokat jelentették be, hanem azok, akiknél egy adott kormányzati folyamat végigért.
Vitézynél szerződés és elindult vonat lett belőle. Görögnél jogszabály és intézményi változás is történt. Lannertnél hatályos az oktatási szabály. Tarrnál visszaérkezett pénz. Kapitánynál egy kritikus energiabiztonsági helyzetben mérhető a műszaki eredmény.
A középmezőnyben már egyre gyakoribb, hogy az intézkedés jogi vagy auditfázisban áll, de a végső társadalmi-gazdasági hatás még nincs meg.
A lista alján pedig nem elsősorban az a probléma, hogy száz nap kevés. Mindenkinek ugyanannyi volt. Az eltérés abban van, ki használta arra, hogy a diagnózisból döntés, a döntésből végrehajtás, a végrehajtásból pedig mérhető kimenet legyen.
Pósfai esete ebből a szempontból különösen tanulságos. A magánszektorból érkező menedzser kinevezését éppen az indokolhatta, hogy gyorsítsa fel ezt a láncot. A belügyi taktikai intézkedéseknél ez alig sikerült, a közel kilencezres rendőrhiánynál és a sportpolitikai reformnál viszont száz nap után még mindig túl hosszú út maradt a diagnózistól az eredményig.
Lőrincznél pedig még a végrehajtási lánc első fele is nehezen látható: az új tárca politikai prioritása egyértelmű, a hozzá rendelt száznapos gazdasági eredmény viszont alig.
A miniszterek 100 napos eredményességi rangsora
| Hely | Miniszter | Minisztérium / felelősségi terület | Pont |
| 1. | Vitézy Dávid | Közlekedési és Beruházási Minisztérium | 8,65/10 |
| 2. | Görög Márta | Igazságügyi Minisztérium | 8,20/10 |
| 3. | Lannert Judit | Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium | 7,90/10 |
| 4. | Tarr Zoltán | Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium | 7,30/10 |
| 5. | Ruff Bálint | Miniszterelnökség | 7,00/10 |
| 6. | Kapitány István | Gazdasági és Energetikai Minisztérium | 6,85/10 |
| 7. | Kármán András | Pénzügyminisztérium | 6,70/10 |
| 8. | Hegedűs Zsolt | Egészségügyi Minisztérium | 6,25/10 |
| 9. | Tanács Zoltán | Tudományos és Technológiai Minisztérium | 6,10/10 |
| 10. | Orbán Anita | Külügyminisztérium | 5,50/10 |
| 11. | Gajdos László | Élő Környezetért Felelős Minisztérium | 5,05/10 |
| 12. | Bóna Szabolcs | Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium | 4,90/10 |
| 13. | Ruszin-Szendi Romulusz | Honvédelmi Minisztérium | 4,15/10 |
| 14. | Kátai-Németh Vilmos | Szociális és Családügyi Minisztérium | 4,10/10 |
| 15. | Pósfai Gábor | Belügyminisztérium és sport – 50/50 súlyozással | 4,00/10 |
| 16. | Lőrincz Viktória | Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium | 3,30/10 |
A pontszámok ebben a rendszerben nem iskolai osztályzatok. Az 5 pont körüli eredmény már azt jelenti, hogy voltak érzékelhető intézkedések, de a strukturális eredmény igencsak korlátozott; 7 pont fölött több lezárt, érdemi kimenet látszik; 8 fölött pedig a száz naphoz mérten kiemelkedő végrehajtási teljesítmény szükséges.
A legfontosabb különbség az értékelés során azonban nem a tizedespontokban van. Hanem abban, hogy száz nap után egy miniszter eredménylistájában múlt időből vagy jövő időből van-e több.
