Meglepetéssel olvasom a különböző fidesz oldali megszólalókat, akik alkotmányos puccsról értekeznek a 17. Alaptörvény módosítás kapcsán.
Itt mindenkinek ilyen rövid a memóriája? Hogyan született ez “gránitszilárdságú Alaptörvény”?
A 2010-es országgyűlési választások után a kormányzó pártszövetség kétharmados parlamenti többséget szerzett, ami lehetővé tette számára egy új alkotmány elfogadását. És éltek is a lehetőséggel – ugyanúgy, ahogyan a mostani még erőteljesebb kétharmad a módosítással. Az előkészítés és az elfogadás akkor túl gyors volt. Nem alakult ki széles politikai és társadalmi konszenzus. Az ellenzék jelentős része nem vett részt az alkotmányozási folyamatban. Ellentétben a mostani helyzettel, amikor a győztes párt a kampányában elmondta, hogy ezt kívánja tenni. S így kapott erős kétharmadot.
Győri Enikő Fidesz EP-képviselője szerint: „Rendkívüli helyzet van…”
De miért pont most tűnik fel ez neki? 2011-ben, amikor összehozták ezt az Alaptörvényt, majd később, amikor 16-szor módosították, akkor soha nem volt rendkívüli helyzet?
Szerinte: „Ha a politikai szempontok teljesen háttérbe szorítják a jogi garanciákat, akkor maga az alkotmányos demokrácia kerül veszélybe.”
Csak most?
Stumpf István puccsszerű kiiktatásnak és önkényes megoldásnak nevezte a Sulyok Tamás leváltását célzó lépéseket.
Ugye kedves Stumpf István, Ön sem gondolja komolyan, hogy Schmitt Pál és Novák Katalin saját maguk döntöttek a lemondásról?… Mert ha így gondolja, akkor nagyot csalódok Önben. Azok a lemondások nem “puccsszerű kiiktatások” voltak a nagyobb konfliktusok elkerülése érdekében?
Kevesebb megjelenítése
