Nem tudok mit hozzáfűzni. Benne van minden, mi erről azól!
„Kedves erdélyi rokonaim, barátaim, ismerőseim, minden magyarajkú, vagy aki tud magyarul és megérti, amit meg szeretnék osztani veletek! Kolozsváron születtem és ott éltem 34 évet! Óvodát, iskolát végig magyar nyelven végeztem, pedig az ottani rendszer igencsak megnehezítette a helyzetünket! Mint erdélyi magyar, mindig duplán kellett teljesíteni, hogy egyszer elismerjenek a románokkal ellentétben! De hisz ezt ti is tudjátok! Ebbe születtünk, saját szülőföldünkön vagyunk másodrangú polgárok! Az anyaországba, nyíltan, vagy csak a hátatok mögött, de ott románok vagytok! Tehát ugyancsak másodrendűeknek könyvelnek el! Anno volt egy vicc az amerikai iskolabusz sofőrjéről, aki megunta, hogy a fehér és fekete gyerekek minden nap összeverekednek, hogy kik üljenek az első ülésekre. Felszállás után igy szólt hozzájuk! Ez az én buszom, itt nincs faji megkülönböztetés, itt nincsenek fekete meg fehér gyermekek, itt mindenki KÉK! Na, akkor a világos kékek üljenek előre, a sötétkékek meg hátra!
Fogjátok fel, testvéreim, hogy mi születésünktől fogva, SÖTÉTKÉKEK vagyunk! A nyugati demokrácia, elfogadja, hogy kék vagy és leszarja az árnyalatokat!
Nagy szerencsém volt olyan nagy hagyományokkal rendelkező tiszta magyar nyelvű gimnáziumba járni és érettségizni (egy több iskolából összerakott heterogén osztályba), ahol kiváló tanárok megtanítottak gondolkozni és értékelni. A közös csínytevések, az iskola szelleme és az ott szerzett világnézet, annyira összekovácsolták ezt a kis közösséget, hogy 45 év után is repesve várjuk az újabb érettségi találkozót, amire a hajdani osztály még életben levő tagjai, 90%-ban összesereglenek a világ minden sarkából! Mert biza az Élet szétszórt bennünket, Amerikától, Hollandián, Németországon keresztül, Svédországig csámborogtunk. Majd fele az osztálytársaknak, Magyarországon telepedett le, de szép számmal maradtak otthon, Erdélyben is. Mégis, függetlenül attól, hogy az idők folyamán, egyikből-másikból, tanár, tudós, igazgató, színész, iskolaportás, püspök vagy kétkezi munkás lett, ott, a találkozókon, eltűntek a társadalmi ranglétrák és ismét huncut diákokká váltunk!
Ha másért nem, ezért érdemes volt élni!
Igen ám, de a lépfene kikezdte ezt a kis társadalmat is! A politika! Egyéni érdekeket szemelőt tartva, mérgezik az emberek lelkét a hatalommal járó anyagiaktól elvakult külhoni politikusok! Hatalmukban áll, állampolgárságot osztogatni, ami nem is lenne baj, ha nemzeti tiszteletből adnák és nem azért, hogy cserébe elvárjanak érte politikai polcon maradásukhoz, erkölcstelen támogatást. Igy aztán sikerül, nemcsak nagy nemzeti árulásra késztetni magyarságunkat, hanem ennek a kis osztályközösségnek is megbontják a harmóniáját. Mondjátok meg, őszintén, szívetekre tett kézzel kedves Erdélyben élő osztálytársaim, barátaim, milyen erkölcsi norma szerint avatkoztok bele abba, hogy hajdani padtársatoknak, aki jelenleg az Anyaországban él, milyen állami apparátus határozza meg az életét?
Hogy fogtok majd a Magyarországon élő rokonaitok, barátaitok, ismerőseitek szemébe nézni, ha az általatok leadott szavazataitokon múlik majd, bármely magyarországi párt polcra jutása? Mert a leadott szavazatok mennyisége számít, nem az, hogy kire szavaztok!
Gondoljatok bele! Két egyszerű szó, egy tőmondat oldhatja a fellépő feszültséget, ha szembekerültök anyaországi feleitekkel! „NEM SZAVAZTAM!” … mondjátok, majd és szent a béke ismét!
Mert állampolgári jogod nem élni a békétlenséggel, a nemzetárulással! Azért nem írtam, hogy Alkotmányos jogod, mert jelen pillanatban Magyarországnak NINCS ALKOTMÁNYA, csupán Alaptörvénye!
Ezért kérek minden épeszű, érző és a magyarságát semmi pénzért el nem adó, erdélyi és idegenbe élő sorstársamat: NE SZAVAZZATOK ÁPR.8-án EGYIK MAGYARORSZÁGI PÁRTRA SE!!!!!!!
NE SZAVAZZATOK, MERT EZ NEM A MI „BULINK”!
Tisztelettel Csiki Levente