Puzsér Róbert: a harmadik pólus

Minden politikai szerveződés, amely egyenlő távolságot tart Gyurcsánytól és Orbántól, harmadik pólust képez.

A harmadik pólusnak természetszerűen van jobb- és baloldala, de közös bennük, hogy középutasok: mérsékelt, polgári jobbosok és balosok. Valójában nem is harmadik pólusnak jelentkeznek, hanem az egyetlennek, amely kettéválva leváltja a másik kettőt: a szélsőjobbot és a szélsőbalt. Ez az enyhülés forradalma: a weimarizáció krízisének békés megoldása. A harmadik pólus jobboldala jelenleg a Mindenki Magyarországa Mozgalom, a Polgári Válasz és az Új Világ Néppárt, baloldala a Magyar Kétfarkú Kutya Párt.

Amikor 2019-ben meghirdettem az ellenzékváltást, ezt annak tudatában tettem, hogy az előválasztást előkészítő tárgyalásokon megtapasztaltam: az ellenzék pártjai annyira inkorrektek, annyira romlottak és annyira megveszekedettek, hogy erre az előválasztásra engem nem szalámit vacsorázni hívtak, hanem szalámiba. Nem vettem részt az előválasztásukon, hanem elszántam magam, hogy megostromlom őket frontálisan az „Ellenzékváltás 2019” jelszavával. Levontam a konzekvenciát, és felállítottam a metódust: az ellenzékváltás a kormányváltás előkészítése, s eként a kormányváltás a rendszerváltás előkészítése, a rendszerváltás pedig a politikai-társadalmi konszolidáció előkészítése – ez volna a weimarizálódás ellenművelete.

Legyen tehát: ellenzékváltás kívülről! Az eredmény ismert: négy és fél százalék, egy törtető karrierpolitikus főpolgármesterré emelkedése és egy minden szempontból rosszabb állapotban lévő Budapest. Márki-Zay Péter velem ellentétben azt képviselte, hogy igenis részt kell venni az előválasztáson, és az ellenzékváltást belülről kell végrehajtani – én ebben kezdettől fogva kételkedtem, szenvedélyes és részben nyilvános vitákat folytattunk erről. Úgy tekintettem az előválasztás intézményére, mint a leváltásra szánt ellenzéki elit hatalmi trükkjére ahhoz, hogy pozícióját megőrizze: „olyan feltételeket szabnak, hogy csak ők nyerhessenek” – magyaráztam magamnak meg a környezetemnek 2021 nyarán.

Az előválasztás első fordulóján részt sem vettem, mert nem láttam értelmét – meg voltam győződve arról, hogy Márki Zay–Péter a vágóhídra menetel. A második fordulóban ellenben már szavaztam, amikor az ellenzéki magyarok arról döntöttek, hogy Gyurcsány Ferenc [felesége] váltsa-e le Orbán Viktort, vagy inkább egy huszadik századi fogalmaik szerint nagyjából kisgazdaként azonosítható mezővárosi polgármester, aki a teljes politikai osztályon kívül áll, és semmilyen módon nem tartozik a balliberális kurzushoz.

Az előválasztás második fordulójában a baloldali és liberális magyarok döntő többségben kiszavaztak a maguk kurzusából, hogy az Orbán Viktorral legélesebb ellentétben álló alternatívát, az örökös miniszterelnök antitestét, az Orbán-korszak előidézőjét és tőkesúlyát, Gyurcsány[né]t távol tartsák a hatalomtól – ez a pillanat az enyhülésnek, a törzsi identitás felmondásának, a belülről megkísérelt ellenzékváltásnak a forradalma volt. Márki-Zay Péter mégsem a vágóhídra ment, hanem a vágóhídért, és elnyerte – ekkor vált tarthatatlanná a csökönyösségem, miszerint az ellenzékváltást igenis és csak azért is kívülről kell végezni, miközben itt ez a mezővárosi polgármester, aki az imént ostromolta meg sikeresen belülről, és épp kihívja Orbán Viktort a főhatalomért.

A vitánk 2022-re mindenképpen eldőlt: joga van megkísérelni, és ebben a kísérletében mellé kell állni. Ha valami, akkor ez becsületbeli ügy. Miért? Mellesleg azért, mert a személyében és a személye által a mi harmadik pólusunk országfoglalási kísérletét hajtja végre – főleg meg azért, mert Márki-Zay Péter becsületes, az ellenzéki [meg a kormánypárti] politikusok pedig becstelenek.Márki-Zay Péter terve működött – míg Orbán Viktor kihívójává nem vált. Jól emlékszem azokra a hónapokra, amikor az LMP meg a Jobbik főpolgármesterjelöltje voltam.

A jelölésem hivatalos volt, aláírtuk a pártvezetőkkel, még pecsét is volt rajta, de amikor a szervezetünk a Városháza üléstermében akciózott, a minket támogató pártok befolyásos képviselői nem csatlakoztak hozzánk, hanem választott tisztségeik biztonságából lesték, mi sül ki ebből. Pár hét sem telt el, és a budapestiek szolgálata az LMP-t meg a Jobbikot a Puzsér nevű jelölt Sétáló Budapest-látomása mögül a Karácsony nevű jelölt Parkoló Budapest-tényanyaga mögé szólította.Márki-Zay Péter ugyanígy járt: mindenki cserbenhagyta – s nemcsak a pártok, hanem a teljes magyar értelmiség katasztrófaturistaként viselkedett.

Nem csoda, hogy az ellenzéki pártoknak nem volt kedvük asszisztálni egy olyan kormányváltáshoz, aminek az ő leváltásuk az ára; az sem volt csoda, hogy a balliberális kurzus megmaradt médiája nem merészelt bűnrészességet vállalni egy esetleg sikertelen ellenzék- és kormányváltásban; hanem az volt a csoda, ahogy a balliberális közvélemény a maga által kiharcolt jelölt szándékos félreértésekből koholt, aljas karaktermészárlását a szolidaritás legcsekélyebb jele nélkül bámészkodta végig.

Páran még röhögtek is rajta – megpróbálták tudatuk peremére szorítani a szégyenteljes tudását annak, hogy ez a Márki-Zay bizony egy f@sz@gyerek, akit épp helyettük mocskolnak.Márki-Zay Péter elfoglalta Orbán Viktorral szemben a kihívói pozíciót, és néhány hét alatt földig rombolta a vezetői alkalmasságába vetett illúziókat, ezt a vak is láthatta – és nem ér megsértődni a gyengénlátóknak, mert ők is látták. Ugyanakkor: a kampány során [bár hatékonyan zajlott vele szemben az ellenségmenedzsment] hősiesen állt kétfrontos harcban a két szekértáborral.

A Mini Feri-kampányon a magyarok jót röhögtek, de aki nézett már ember szemébe, nem tudott hinni benne.Egypontos programajánlatot tettem le a budapestiek elé: autómentes sétálóövezetét – azt hiszem, senki nem kételkedett a szándékom komolyságában. Márki-Zay Péter szintén egypontos programajánlatot tett le a magyarok elé: a korrupció üldözését – ugyan ki vonta kétségbe, hogy hiszi-vallja, komolyan gondolja? Márki-Zay Péter hősiesen állt zakóján a kék szalagjával a két pólus közt a gyűlölet és a megvetés kereszttüzében, mögüle és mellőle pedig eltünedezett az ellenzékváltó-kormányváltó sokaság.Nem egy összeszedett, nem egy emelkedett, és még csak nem is egy kompetens jelölt a posztra? Nem az.

Szabadjon ugyanakkor felvetnem azt a szempontot, hogy ha a becsület tudomány volna, annak az iskolájában Márki-Zay Péter lenne a tanár, Orbán Viktor bukásra állna, Gyurcsány Ferencet meg már kicsapták volna. Ez a szempont alig érdekel valakit Magyarországon. Holott ez a nulladik alkalmassági vizsga: a belépő, ami után el szabad kezdeni, vagy el sem szabad kezdeni megvizsgálni egy jelölt profizmusát – ez a betonalap, enélkül minden felrakott tégla életveszélyes. És van egy még rosszabb hírem: ez a Márki-Zay Péter becsületes emberből nagyjából a legjobb, akink van. Ez az egzaltált, megszállott, elhívatott tekintetű, ez a gépelt papírról fénymásolt igazságait kezében lobogtató, motyogó fajta – mert ezt a küldetést már csak ők vállalják el.

Hadházy Ákos is efféle szent őrült, és nincs sok ilyen. Vigyázni kéne rájuk, mert drága kincsei ők Magyarországnak: a megfélemlíthetetlenek és megvesztegethetetlenek.Márki-Zay Péter betörési kísérlete a belülről végzett ellenzékváltásra megbukott, mégis úgy gondolom, hogy érdemes volt megpróbálnia. Annál mindenképp többet ért, mint ha a rendszerellenzék bármelyik politikusa, akár Dobrev Klára, akár Karácsony Gergely, akár Jakab Péter, akár Fekete-Győr András hívta volna ki Orbán Viktort. Legalább kiderült, hogy az ellenzéki magyarok többsége is ellenzékváltást akar.

0 0 votes
Article Rating

Subscribe
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments