Arold Péter
Azok a sokszor hangoztatott Facebook-os csoportok kifelé – bár érdekes, hiszen zárt csoportokról van szó, így jobbára maguk között szidják a rendszert – hangoztatott „meddig tűrjük még” örök emlékű lózungja már lerágott csont. Lerágott bizony, mert semmi nem történik.
Kérdés csak az, hogy mindezt a semmit tevést félelemből, vagy csak nemtörődömségből tesszük?
Félelem, csak azok gondolataiban lehet, kik közel ülnek a tűzhöz, és azok nem más, mint a Fidesz közeli cégek vezetői, alkalmazottai és miegyébjei. Ők persze, hogy félnek. Hogy elveszik.
De ők nincsenek több mint 2 millióan. A másik fele, vagy inkább harmada, ős kommunista ellenes, akik nem látnak jobb alternatívát mint a FIDESZ. Egyszerűen attól félnek, hogy újra Kun Bélák, vagy Rákosik kezébe kerül a kormányzás. De ők sem rajonganak Orbánért. Ez viszont elég a fölényes 2/3-ad -hoz.
Na de mi van azzal a közel 5 millióval, akik oda sem mennek az urnákhoz?
A FIDESZ meggyőződése, hogy nekik is jó így, de akkor viszont a Konzultációs Ívekből miért nem 7 millió érkezett vissza? Mindegy is. A csendes tömeg magasról tesz már a politikára és inkább a túlélésre dolgozik. És ezt a szó legszorosabb értelmében értem. Dolgozik. Jó esetben főállásba 110 ezerért és mellette valamit maszekol. Mint régen. És ez neki jó, hiszen nem másabb ez a diktatúra, mint a 80-as évek diktatúrája. Megszokta. Először még 30 évesen rajongott, aztán elcsendesedett. Nem ugat, nem pofázik. Melózik.
Az értelmiség? Öreg, vagy kint dekkol Angliában, Írországban, vagy valamerre a világban. Ők is dolgoznak, de magasan ejtenek a napi politikára.
Akkor ki zsörtölődik?