A tegnapi nap, számomra megmutatta igazi arcát. Megmutatta, hogy ki miképpen látja a 60 évvel ez előtti történéseket és mennyire tiszteli a másikat. Semennyire. Az országot „királyló” vezértől néhány méterre verekedés, köpködés és megalázás zajlik azokkal szemben, akik másként látják. Nem csak 56 szellemét, de a kormány tevékenységét is. A magam 54 évével még nem élhettem azokon a napokon, de ahogy cseperedtem egyre jobban érdekelt a tény. Mi történt, mi történhetett 1956 októberében. Nem mondhatnám, hogy túl sok tanulmány segített az időszak megismerésében, inkább regények Berkesi András, Szilvási Lajos irodalmi szövegezése mögött kerestem a valóságot. De kerestem.
Akkor ellenforradalmi színezete volt a történeteknek és én ezt mondjuk úgy – más információ híján – tudomásul is vettem. Aztán, amikor az Új Köztemető 301-es parcellájánál tébláboltam a korombeli srácokkal – kőbányai gyerek révén – hallottam innen is, onnan is, hogy bizony a talpaink alatt azok a nagy emberek fekszenek, akikről manapság a politikai harcokban, már alig emlékeznek meg. Persze nem mondtak neveket, csak azt, hogy arccal lefelé temették el őket. Újra felébredt bennem a kíváncsiság.
Szüleim, nagyszüleim nem sokat meséltek az esetről. Ellenforradalom volt. Annak mondták, tartották és még tarják sokan ma is. Az iskola sem adott támpontot 56 megismerésére, akkor sem értettem pontosan, hogy mi is történt. Mára már nem is érdekel.
Nem érdekel, mert már a csapból is az folyik. Regnáló kormányunk, mint minden mást, ezt is a kezébe vette, és mást sem láttam az elmúlt fél évben a kerál tv-jén, minthogy mikor, mi, és hogyan történt. Mindenféle eddig nem ismert huszonéves történészek magyarázzák az akkori kor történéseit, színészek és szinkronhangok adják magukat a jelenetek megismertetéséhez és mindegyiknél úgy érzem, valami nem stimmel. Valamit el akarnak tusolni, valamit meg szeretnének másítani.
Azok az emberek, akik akkor és ott éltek, azt és úgy csinálták, már nem sokan vannak, vagy hallgatnak. Bezzeg a most sok 55-60 éves emberek kívülről fújják az eseményeket. Mintha ott lettek volna, kezükben fegyverrel, kockakővel a barikádokon. Vajon mi lehet az igazság? Vajon érdekelne e még az igazság? Vajon valóban forradalom volt? Vajon valóban a mostani életszínvonalért, szabadságért, büszkeségért, függetlenségért harcoltak? Vajon? Vagy esetleg valami másért?
Akkor inkább az Agymenők
Arold Péter