Az alaptörvény hetedik módosítását megcélzó vita előtt azonnali kérdések hangoztak el a parlamentben, ám mivel Orbán Viktor miniszterelnök halaszthatatlan közfeladatként Bajorországba utazott az 1956-os forradalomra való megemlékezésére, az igazi izgalmak elmaradtak. Ennek ellenére Kádár szellemét így is sikerült megidéznie a képviselőknek.
„Méltók lesznek-e egyszer az életben 1956 emlékéhez?”
című azonnali kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz, amelyet távollétében Lázár János kancelláriaminiszter válaszolt meg.
A jobbikos politikus kiemelte, hogy hiába fordítunk tíz-, és százmilliókat, esetleg milliárdokat az 1956-os megemlékezésekre, nem lehet addig méltó a hősökhöz, amíg nem sikerül lezárni a kommunista múltat. Ennek egyik fontos lépése az ügynökakták nyilvánosságra hozatala lenne.
A múlttal való szembenézésnek az elmaradása pedig a Kádári-diktatúra pozitív megítéléséhez vezetett, így pedig az a Fidesz felelőssége. Mirkóczki szerint ugyanakkor mindez azzal a rossz magyarázattal is párosul, hogy a múlt feltárása vagy azért marad el,
MERT „NYAKIG ÉRINTETT A FIDESZ”,
VAGY PEDIG AZÉRT, MERT EZEK AZ ERŐK KÜLSŐ GAZDASÁGI TÁMOGATÁST BIZTOSÍTANAK A KORMÁNYPÁRTNAK.
Lázár János válaszában elmondta, hogy osztja Mirkóczki álláspontját, miszerint 1956 megítélésében nem a rendezvények, hanem a személyes megítélés a fontosabb. Ugyanakkor meglátása szerint elsöprő többségben vannak azok hazánkban, akik Kádár Jánost és munkásságát a történelem díszlapjára helyezik.
„Túl nagy árat fizettünk”
azért, mert hazánkban vértelen volt az átmenet, fogalmazott a politikus.
Elmondta, hogy meglátása szerint nyilvánosságra kell hozni az ügynöklistákat, ám ezzel kapcsolatban megosztotta egy személyes tapasztalatát is. Hódmezővásárhelyen megismerhette a lakosság a közösségükben működő 134 ügynök tevékenységét, és bár a város fellégzett, Kádár megítélésén ez sem változtatott.