Ezt a cikket 1999-ben írta Korsós Bálint tollából az mno.hu portálon. A portál már nincs, de mi még vagyunk, ezért leközlöm újra. Hogy miért? Ezt szeretném, ha önök döntenék el
Szász András professzor az egészségügyi innovációról
Az egész világon folyamatosan emelkedik a rákos megbetegedések száma. Magyarországon évente több mint harmincezer új tumoros beteg jelentkezik, s ugyanennyien meg is halnak. A daganatos betegségben elhalálozott férfiak tekintetében elsők vagyunk a világon, a nők viszonylatában pedig a harmadikok. A tumorosok összlétszám a hazánkban megközelíti a 160 ezret.
„Egy vákuumban nem lehet harcolni, egy vákuum beszippantja az embert, ott nincs mi ellen dolgozni… Mégsem mondhatom, hogy olyan haragosom van, akit most meg kellene győzni. Itt mindenki meg van győzve. Az más kérdés, hogy nem mindenki tesz meg mindent, hogy a rákos betegek hozzájussanak a kezelésekhez.”
Szász András fizikus professzor szavai ezek, akinek neve – a rák gyógyításában áttörést jelentő hipertermiás készülék felfedezése nyomán – hirtelen robbant be a köztudatba.
Még csak pár napja, hogy képernyőre került Vitray Tamás A reménység 42 foka című dokumentumműsora, s már alig marad ideje a munkára. Rádiófelvételről siet most is a Múzeum kávéházba, hogy lapunknak nyilatkozzon. Amíg várok rá, azon tűnődöm, hogyan lehet, hogy találmányának híre – miközben módszerét már több országban sikeresen alkalmazzák – csak kilenc év késéssel jutott el hozzánk.
Az ötvenkét éves professzor hamar bizalmába fogad, de amikor sikereiről faggatom, ódzkodik. Nagy elődökre, kollektív tudásra hivatkozik, s csak mellesleg említi érdemeit. A hipertermiás módszer nem új, több mint kétezer évvel ezelőtt Hippokratész is alkalmazta. A feljegyzések tanúsága szerint a hőt bizonyos betegségek gyógyítására már az egyiptomiak, az indiaiak is alkalmazták, mondja a professzor, majd egy példával él: a felfedezés olyan, mint a virág, amely csak attól lesz az, ami, hogy ott van a földes gyökere, a szára meg a levele is.
Egy felfedezés, egy találmány sohasem az egyén kizárólagos érdeme, mert a nagy dolgok a fejlődéssel együtt, az összegyűlt tudás eredményeként születnek. Szerényen valahogy így fogalmaz: a hipertermiának mint ismert gyógymódnak ő csupán egy hatékonyabb, egyszerűbb felhasználási módját találta meg.Egy kérdő mondattal kezdődött.
Életútjáról faggatom, s ő a múltra emlékezve kissé elkomorodik. 1972-ben, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a kezébe vette fizikusi diplomáját, élete legszomorúbb időszakát élte át. Diplomaosztás előtt egy hónappal halt meg az édesanyja rákban. Bár nem készült rá tudatosan, ma mégis elégtételnek érzi, hogy e kór gyógyításában egy véletlen folytán aktív szerepet vállalt. Fizikusként gyorsan haladt a ranglétrán, meséli. Az egyetemen az oktatás mellett a rétegfizikai laboratóriumot vezette, számtalan kutatás részeseként sokat publikált, a felületfizika területén pedig tizenöt szabadalma született.
Közel tíz éve a magas hőmérsékletű szupravezetőkről szóló egyik publikációjában feltette a kérdést: lehet, hogy a biológiai rendszerekben, a sejtmembránok részvételével is létezik egy olyan biológiai folyamat, amely ezt a magas hőmérsékletű szupravezető-állapotot hordozza? Erre a mondatára figyelt fel annak idején az onkológia területén új módszereket kereső német orvos, Friedrich Douwes professzor, aki közös munkát ajánlott, ő pedig elfogadta.
Így köszönt el a felületfizikától, s jegyezte el magát az orvoslással, amit, édesanyjára gondolva sorsszerű kihívásnak érzett. A tanítástól azonban – amelyet ma is nagy szerelemnek nevez – nem tudott elszakadni. Itthon magántanárként, külföldön vendégprofesszorként ma is ott áll a katedrán. Boldog embernek vallja magát. Fia informatikus mérnökként, felesége fizikusként, lánya frissen végzett biomérnökként erősíti azt a csapatot, amelyben ma jól menő vállalkozóként alkot és dolgozik.1994-ben Douwes professzorral létrehoztak Németországban egy közös vállalkozást, amelyben a két alapító 49-49 százalékban, a mindenkori igazgató pedig 2 százalékban tulajdonos. A megegyezés szerint a hipertermiás készülékek gyártása, fejlesztése dr. Szász András százszázalékos tulajdona Magyarországon, az orvoslás és minden egyéb, ami ebből következik, Douwes professzoré Németországban.
Van tehát két különálló cég, és egy közös, amely birtokolja az összes jogot, így csak a német jog alapján, a német cégen keresztül tudja eladni a gyártmányokat.A rák ellensége: a hő. A professzor négy elektro-hipertermiás készüléket fejlesztett ki onkológiai kezelésre: külön készülék van a test felszínének, a testüregeknek, a mélyen fekvő szerveknek a lokális kezelésére, és külön gép szolgál a teljes test kezelésére. Mind a négy készülékből van már az országban, de jelenleg még nem mindegyiket használják. A hipertermia lényege – egyszerűen megfogalmazva – az, hogy hőt juttatnak a szervezetbe, amelynek hatására a sejtek anyagcseréje felgyorsul, de mivel a rákos sejt nem kap elég oxigént, tejsavat termel, s az „acitózisban” elpusztul. Az elektro-hipertermia szelektív módszer, amelynek során a rákos szöveteket jobban melegítik, mint az egészségeseket, s így nem teszik lehetővé, hogy az egészséges szövetek anyagcseréje is felgyorsuljon.
Áttéteknél a teljes test kezelésére szolgáló készülékkel – amelyben háromezer darab nagy fényerejű, lézer jellegű sugárzó található – a vért a testen belül infravörös sugárzással 42 fokra melegítik. A felmelegített véráram a kemót, tehát a kémiai anyagot rögtön a sejtekbe juttatja.
Ha egy-két liter infúziót is adnak a betegnek óránként, az infúzió az izzadsággal, illetve a vizeleten, leheleten keresztül eltávozva detoxifikálja a testet, vagyis a kemo az egészséges szövetből kimosódik, miközben az autonóm, önálló életet élő rákos szövetben bent marad. Így elkezdődik a rákos sejtek pusztulása
– Ma egy tumoros beteg kemoterápiás és sugárkezelése évente több millió forintba kerül, s nem mindig hatásos. Az ön találmánya szinte minden ráktípusnál sikerrel alkalmazható, nincs mellékhatása, nem roncsolja az egészséges szöveteket, az eljárás költsége is olcsóbb. Ön szerint mi az oka annak, hogy hazánkban ezt a módszert még a magasabb szakmai fórumok – amelyeknek a tájékozódás hivatalból kötelességük lenne – sem igen ismerik? Vagy ha igen, nem szorgalmazzák a módszer bevezetését?
– Ennek több oka lehet. Egyrészt a hivatalos szakmai fórumok, intézmények energiáját a meglévő rendszer működtetése, a mindennapok szervezetlensége, a nehéz körülmények kötik le, ezért nem fordulnak az új dolgok felé. Másrészt a kémiai eljárások, illetve a gyógyszerek dominanciája ma gazdasági kérdés is. A fizika forradalma az orvostudományban
– Ha egy kórház az egymillió forintos kemoterápia után megkapja a megfelelő pontokat, illetve az utánuk járó pénzt, amelyből meg tud élni, nem fogja szorgalmazni a kevésbé finanszírozott, új módszereket. A gyógyszerek egyeduralma a múlt század közepéig nem volt általános a humán gyógyászatban, csak a század végén kezdték kiszorítani a természetes gyógymódokat – mondja a professzor.
A humán gyógyászat, de a mezőgazdaság is most került abba a szakaszba, amikor látja a kémiai anyagok korlátait, és megpróbálja felszámolni túlzott használatuk következményeit. E káosz után az orvoslásban hamarosan elkezdődik majd a fizikai módszerek reneszánsza – állítja dr. Szász, majd arról beszél, hogy az elmúlt időkben óriási változásokon átment, innovatív húzóágazatok, a finommechanika, az autóipar, a vegyipar, az informatika fejlődése után most az egészségügy következik, ahol robbanás előtti állapot uralkodik. Kérdésemre, hogy vonatkozik-e a jóslat magyar egészségügyre is, nem kapok igenlő választ.
Egészségügyi találmányokat sorolva a professzor megjegyzi: az egészségügyi innovációra nálunk is minden lehetőség adva volt, de nem éltünk vele. Fenyő Márta fekélyek gyógyítására szolgáló Ebolite lámpáját például már csak Svájcban lehet megrendelni. A Béres-cseppekből se profitált igazán az ország, a Humat-R roborálószer kereskedelmi joga is külföldre került. S lám, mi lett a világhírű orvosi eszközöket gyártó Medicor Művekkel!
Érdekességként említi, hogy amikor cége még garázsban dolgozva gyártotta termékeit, „garázscég”-ként már exportált, amikor az egészségügyi berendezéseket gyártó Medicor épp tönkrement. S tönkrement a hasonló termékeket előállító MOM, az ÉMG, s ma már a Gamma sincs sehol.
– Az egészségügy látleletét ismerve látja a megoldást is?
– Nincs olyan recept, amely egy csapásra megoldana mindent – mondja. – Az orvostudománynak, az orvosok együttesének innovatív gondolkodással kell kiizzadnia a megoldást. Az orvoslás feudális rendszere. Csakhogy az innováció, az újdonság demokráciát igényel, s nálunk ma még feudális, önkényuralmi módon működik az orvoslás – folytatta a professzor, s példaként említette azt a vállalkozó főorvost, aki mindezt a saját bőrén tapasztalta.
Gépeket szeretett volna tőlük bérelni. A módszer bevezetéséhez megteremtette a feltételeket is: épületet bérelt, személyzetet alkalmazott, de kiderült, nem tudja fizetni a bérleti díjat. Akkor neki ajándékozták a gépeket, hogy elindulhasson, de hiába szerezte meg a szükséges engedélyeket, a szakmai kollégium, a legmagasabb onkológiai fórum nem engedélyezte a gépek használatát.
Magyarországon ugyanis előírás, hogy legalább harmincágyas fekvőbeteg háttérnek kell lennie ahhoz, hogy valaki onkológiai ellátást végezzen. Nyugat-Európában ilyen előírás nincs. Ott a gyógyítás valóban szolgáltatás. A beteg egy napra befekszik a klinikára, megkapja a kezelést, aztán hazamegy.
– Mi hát a baj velünk? A szakmai elit lenne a kerékkötő?
Ezt nem mondhatnám. Engem soha senki nem kritizált, mindenki megveregette a vállamat, és azt mondta: András, amit létrehoztál, az csodálatos. A mindenkibe beleértem a szakmai kollégiumot, a vezető professzorokat, az intézetvezetőket. 1995-ben például kaptam egy levelet a Népjóléti Minisztérium egyik főosztályvezetőjétől, aki azt írta: amit csináltam, az nagyon jó, az onkológiai szakmai kollégium megtárgyalta, figyelemre méltónak tartja, s megérett arra, hogy a közvélemény elé tárják, innentől megtehetek mindent, amit csak akarok.
Ez mit jelent, kérdeztem. Indítsam el az engedélyezési eljárást az Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézetnél, az ORKI-nál, mondta. Az ORKI-tól valóban megkapok egy hónap alatt egy egyedi engedélyt – ilyen egyedi engedély alapján van az országban 13 készülékünk -, ez nem gond, de az igen, hogy kifizetek engedélyekre mondjuk tízmillió forintot, és a készüléket nem tudom odaadni senkinek.
Kértem, mondják meg, hogy akkor kinek a számára jöjjenek ezek az engedélyek, de azt nem tudták megmondani. Tegyek, amit akarok. Ha annak idején a minisztérium kijelöli a magyarországi onkológiai központot, az Országos Onkológiai Intézetet, már 1995-ben megkapta volna a lehetőséget, hogy kontrollált körülmények között kipróbálja a készüléket, s akkor az ORKI engedélye ma egész Magyarországra érvényes lenne.
Az ORKI-engedélyezés ugyanolyan művelet, mint Nyugat-Európában a CE-szabvány megszerzése. Ezeknek a készülékeknek a CE-minősítése megvan, az ORKI-tól csak azért kell kérnem, mert még nem vagyunk az EU tagállama.
– Említette, hogy tizenhárom gépet odaadtak bizonyos intézményeknek használatra. Hova kerültek a gépek?
Százmilliós adomány. A tizenhárom gépből jelenleg csak hat lokális készülék dolgozik az országban. Három és fél évvel ezelőtt Makó Ernő professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Onkológiai és Radiológiai Intézetének igazgatója egy betegszövetség kérésére kezdett el foglalkozni a módszerrel. Két lokális, s egy felszíni kezelésre való gépet kapott, közülük a lokális elektro-hipertermiás készülék szinte éjjel-nappal dolgozik.
A Láng professzor vezetésével működő Országos Onkológiai Intézetbe három készülék került, ezek közül még csak egy üzemel. A közelmúltban az Uzsoki utcai kórház onkológiai centrumában Mayer professzor is kapott két készüléket, de csak a lokális készülék működik. A felszíni kezelésre szolgáló gépek még sehol sem üzemelnek, mert a kezelés sebészi vénát igényel.
Az elektródákat a daganatokba kell bejuttatni, s ehhez a feltételek még hiányoznak. A harmadik típusú készülék a katéterrel elérhető üregek, így nőgyógyászati daganatok, prosztata, végbél, vastagbél, nyelőcső, gyomor kezelésére szolgál. Ez a gép, három másikkal, két lokális és egy felszíni kezelésre szolgáló géppel együtt annál a vállalkozó főorvosnál van elhelyezve, aki szakmai engedély hiányában nem használhatja.
Az Országos Onkológiai Intézet adja a szakmai kollégiumnak s az onkológiai felsőbb vezetésnek a nagy részét. Ők a negyedik, a teljes test kezelésére szolgáló hipertermiás készüléket is megkapták, amelyet abban az esetben kell alkalmazni, amikor egy adott lokalizáció után áttétek keletkeztek, vagy ha a tumor csontban, tüdőben alakult ki.
Bár a feltételek adottak – folytatja dr. Szász -, az intézet etikai bizottsága a kezelések elindításához nem járult hozzá. Tudni kell, hogy az első három készülékkel már az EU-ban is gyógyítanak, a negyedik a müncheni egyetemen és két magánklinikán még klinikai kipróbálás alatt áll. Az OOI etikai bizottsága úgy vélte, hogy a teljes testi hipertermia túl nagy megterhelés a betegnek.
A véleményét el kell fogadni, de számomra, laikus számára ez furcsa érvelés, mert egy műtét, a kemoterápia vagy sugárkezelés legalább olyan megterhelést jelent a betegnek. Az intézet igazgatója, Kasler professzor összehívott egy teamet, a szakemberek megpróbáltak választ adni az etikai bizottság kérdéseire, de a bizottság másodjára is elzárkózott a kezelés beindításától.
Most az Egészségügyi Tudományos Tanács etikai bizottságának véleményét várják, ami Kasler professzor szerint fél évet, egy évet is igénybe vehet. Ezt az időt már sokalltam.
Megkeresett a Péterfy Sándor utcai kórház nőgyógyász főorvosa, dr. Krasznai Péter, aki rákos betegeket kezel, hogy szeretné a készüléket kipróbálni. A főorvos egyik ismerősét sikeresen kezelték a készülékkel Németországban.
Prófétasors? A kipróbálás lehetőségét a kórház főigazgatója, Ferenczi István főorvos is teljes nyitottsággal fogadta, így az OOI-ből a készüléket átszállítottuk, s felállítottuk a Péterfy Sándor utcai kórházban. Az intenzív osztályon már ki is alakították a működéséhez szükséges körülményeket.
– Mennyibe kerülnek a gépek, s mennyibe a kezelés?
-Az intézményeknek a 13 készüléket a német cég használatra adta. A szerződés szerint amennyiiben eleget tesznek a finanszírozási feltételeknek, s az OEP befogadja őket, a gépek tulajdonjoga az intézményekre száll. Bár ezek használt gépek, elég nagy adománynak számítanak. Értékük 750-800 ezer márka, közel százmillió forint. Az ORKI-engedélyek költsége pedig az én hozzájárulásom.
Németországban egy teljes testkezelés 5000 márkába kerül, ami forintban körülbelül 700 ezer forintot jelent. A beteg állapotától függően egy-három kezelésre van szükség. Az igazán nagy költség a gép amortizációja és a személyzet fizetése. A készüléket két-négy évenként – akármennyit üzemel is – le kell cserélni. Ezt az erkölcsi amortizációt számolják át a betegek kezelésénél.
Nálunk a gép ingyen van, a nővérek, orvosok bére pedig olyan alacsony, hogy a kezelés költsége a kintinek a fele vagy negyede lenne. Ez vonatkozik a kemoterápiás kezelésre is.
– Senki sem lehet próféta a saját hazájában. Nem fél, hogy szakmai féltékenységből vagy anyagi érdekből kikezdik, elgáncsolják?
– Vannak ilyen gondolataim, de ha így történne, annak a betegek látnák kárát. Én védett vagyok, engem tárt karokkal fogadnak Németországban. A német partner többször felvetette, jobb körülmények vannak odakint, ott kéne megoldani a gyártást, de én ebbe soha nem mentem bele. Elég nagy exportot bonyolítunk, de úgy gondolom, nem csak ezzel hozunk hasznot az államnak, mögötte bizonyos erkölcsi tartalék is van. Amikor kimegyek egy külföldi kórházba, nemcsak a nevem hangzik el, hanem az is, hogy magyar professzor vagyok.
A cikkhez hozzá kell fűznöm, hogy a Péterfyben már jó 10 éve nincs gép. Napjainkban tudomásom szerint – egy Péterfys informátortól – Kecskeméten és az Országos Onkológia Központiban van.
Amit a cikk nem taglal és ezt egy onkológus mesélte el nekem, hogy agyi áttétnél sajnos nem használható a berendezés, mert ott már a 40 C fokra felmelegített testhőmérséklet is halálos kehet és ennél az eljárásnál 42 C fok a megfelelő.
Az eljárás lányegéről itt bővebben olvashat.