A The New York Times tette közzé kedden Vona Gábor interjúját, amelyet a Reutersnek adott, és amelynek magyar nyelvű kivonatát csütörtökön a 168 óra jelentette meg. Ezután kerestük meg a Jobbik elnökét, hogy valóban azokat mondta-e, amelyek megjelentek, és kiderült, hogy a Reuters több lényeges ponton mást írt meg, mint amit a pártelnök mondott.
Naivitás lenne azt hinni, hogy csak fordítási probléma miatt lenne a magyar nyelvű válaszok, az angol nyelven megjelent cikk és a 168 óra kivonata között ordító különbség. A legfontosabb csúsztatásokat összegyűjtöttük, alattuk pedig olvasható az eredeti interjú is teljes terjedelmében.
„A Jobbik elnöke úgy vélte, hogy párhuzamot lehet kimutatni Marine Le Pen és az ő elképzelése között…”
Ezzel szemben egy szóval sem említette Le Pent, pláne nem vont párhuzamot a kettejük elképzelése között.
„A Jobbik elnöke úgy vélte, hogy párhuzamot lehet kimutatni Marine Le Pen és az ő elképzelése között…”
Ezzel szemben egy szóval sem említette Le Pent, pláne nem vont párhuzamot a kettejük elképzelése között.
„Szerinte a görög Szirizához, a spanyol Podemoshoz és a francia FN-hez hasonlóan a Jobbik is a kormányzás ajtaján kopogtat, de még csak most kezdenek harapni.”
Ezzel szemben senki nem beszélt harapásról, viszont a Sziriza kapcsán azt mondta, hogy a görög párt már betörte a kormányzás kapuját, és hogy ezek a pártok valami újat jelentenek, amit még nehéz körvonalazni.
„Vona most azt közölte, hogy szakítani kívánnak a szélsőséges múlttal, még akkor is, ha ezzel szemben van ellenállás a párton belül.”
Ezzel szemben csak annyit mondott, hogy fel van rá készülve, hogy ez a folyamat a párton belüli vitákat is felerősítheti, valamint csak annyi változott, hogy a saját politikai meggyőződését sokkal inkább megköveteli a pártban, sokkal következetesebb a vadhajtásokkal szemben, hiszen a megnövekedett felelősség ezt követeli meg.
„Ugyanakkor megismételte, hogy nem szeretné, ha Magyarország kiválna az unióból”
Ezzel szemben azt mondta, hogy nem zsigeri a pártban az EU-szkepticizmus.
„A közösségi szabályokat úgy alakítaná át, hogy megvédené a versenytől a magyar gazdaság bizonyos ágazatait, főként az élelmiszeripart.”
Ezzel szemben nem azt mondta, hogy bizonyos ágazatokat védene meg, hanem a hazai mezőgazdaság talpra állításával sértene bizonyos nyugati élelmiszeripari érdekeket, és hogy Brüsszelnek meg kell értenie, hogy szemben az EU-s normával, piacvédelmi lehetőséget kell engednie. Mint fogalmazott, a valósághoz kell igazítani a gondolkodást, és most nem tud igazságosan működni az EU közös piaca.
„Azt ígérte ugyanakkor, hogy a Jobbikból a jövőben senki sem éget uniós zászlót.”
Ezzel szemben azt mondta, hogy nem szereti a zászlóégetéseket, egy nemzet zászlaját pedig soha nem is égetné el. Úgy fogalmazott, hogy az uniós zászló égetésére egy kritikus szituációban került sor, ami egy érzelmileg indokolható cselekedet volt. Ugyanakkor szerinte nem az viszi előre Magyarország ügyét, ha elégetnek egy uniós zászlót.
„A különadókat megtartaná, de középutat keresne, hogy a multik és a bankok osztozzanak a terhekben, de ez ne ártson az üzleti érdekeiknek, mert nem lenne jó, ha elhagynák az országot.”
Ezzel szemben arányos közteherviselésről beszélt, ahol a bankok és a multinacionális tőke is részt vállal a közterhekben, úgy hogy ez ne akadályozza az itteni működésüket, hiszen nem szeretnék kiüldözni az országból őket, ugyanakkor hozzátette azt is, hogy van egy részük, ami piacfoglaló hatást gyakorol az országban.
„A pártvezető megemlítette, hogy a leendő Jobbik-kormány nem fogja egyoldalúan átütemezni az államadósságot.”
Ezzel szemben azt mondta, hogy szükség van időszakos engedményre vagy átütemezésre, könnyítésre, és kell egy olyan metszéspontot találni, ami mindkét félnek jó.
A teljes, eredeti interjú
– Miért húznak középre?
– Én, azt hiszem, nem változtam. Ami változott, hogy a saját politikai meggyőződésemet sokkal inkább megkövetelem a pártban, és azokat az úgynevezett vadhajtásokat, amelyekkel kapcsolatban korábban megengedőbb voltam, félrenéztem, szőnyeg alá söpörtem, ezekkel kapcsolatban sokkal következetesebb vagyok, hiszen a felelősség, amely a magyar társadalomból felénk árad, ezt meg is követeli.
A magyar társadalom egyre nagyobb része fordul felénk, én pedig ezzel a felelősséggel becsülettel akarok bánni, nem akarok visszaélni, és tiszta viszonyokat akarok teremteni mindenki számára. Azt akarom, mindenki értse, mi a Jobbik.
– És mi?
– Egy néppárt, amely a XXI. század problémáival akar foglalkozni, egyúttal nem akar tabukérdéseket a politikában. Azt szeretnénk, ha bármiről lehetne őszintén beszélni. Ha meg kellene határoznom, hogy mi a Jobbik elhelyezése a jobb–bal vagy konzervatív–liberális hagyományos politikai kategóriák mentén, akkor nyilván a jobboldal felé húz a mi politikai értékrendünk, de úgy érzem, ezek lejárt politikai kategóriák. Itt már más töréspontok lesznek. Hogy mi pontosan, azt én sem tudom megfogalmazni. Szerintem senki. De az, hogy Görögországban a Sziriza, Spanyolországban a Podemos, Franciaországban a Front National, itt, Magyarországon a Jobbik döngeti a kormányzás kapuját, sőt a Sziriza mar be is törte a kaput, ez szerintem egy új Európának a kezdete. Ezek a pártok valami újat jelentenek, az egyértelmű, de meg senki nem tudja, ez hogyan fog kikristályosodni, letisztulni, mik lesznek pontosan az új törésvonalak. Ez meg kérdés. Egyelőre még az új idők hírnökei vagyunk csupán.
Elideológiátlanodott Európa, Magyarország és a társadalom is. Egyre kevesebb relevanciája van az ideológiáknak, és ezt a politika még nem vette észre… Másként kell szólni az emberekhez… Nagyon érdekes időszaknak érzem majd a mostanit, ami nem is Tapolcáról, Magyarországról meg a Jobbikról szól, hanem Európa jövőjéről.
Minden téren fejlődésre szorul a Jobbik. Nincs olyan párt, amely kormányképes, és mi maximalisták vagyunk. Politikailag, szakmailag és diplomáciailag még nagyon sok teendőnk van ahhoz, hogy azt tudjam mondani, nyugodt lelkiismerettel vesszük át Magyarországon a kormányzást.
A magyar társadalom nem szelídülést vár a politikától a nagyvárosokban sem – nagyon erős a protesthangulat –, hanem inkább megoldásokat, konstruktivitást, programokat. Ezt kell kidomborítani. Látván az ideológiai viták eredménytelenségét, szakmai javaslatokra kényszerülnek a pártok.
Rosszul tennénk, ha Ózd és Tapolca választásait össze akarnánk hasonlítani. A Balaton-felvidék és Ózd két külön világ. A különféle problémák különféle programot hívnak életre. Lajosban és Dávidban az a közös, hogy a néppárti, emberközeli politikát sugározták, hitelesek voltak mind a ketten. Túl tudott lépni mindkettő az ideológiai, pártpolitikai dolgokon.
Ózdon a második, megismételt választáson elsöprő, kétharmados győzelmet arattunk. Ott szerintem teljesen szétborult a pártpolitikai rendszer. Minden egy irányba, Janiczak Dávid irányába mozdult.
– Lehetséges szintetizálni a radikális témákat meg a középre húzó, polgári témákat?
– Ez minden néppártnak problémája. Nem újdonsült probléma lesz. Probléma lesz természetesen, hiszen egy néppártnak sok mindent kell tudni egyben tartani, ez a Jobbik számára kihívás lesz. Ez a Fidesznek is kihívás. A Fideszben is vannak ugyanolyan nemzeti radikális szavazók, mint a Jobbikban, vannak liberálisok, konzervatívok, vannak sokféle beállítottságú emberek…
Más vezérfonalat kell találni, ami az egészet összefűzi. Azt gondolom, ez most még csak negatívan fogalmazható meg: az elmúlt 25 év elutasításában. Az a nagy feladat, hogy ennek az elutasításnak – ami egyébként közösségteremtő erő – meg kell tudnunk határozni, mi az előremutató pozitív célja túl az általánosságokon. De ez annyira alakul, hogy ezt most még nehéz meghatározni.
– Gazdaságpolitikában mik az elképzelései?
– Különadókra szükség van! Az arányos közteherviselés és a gazdaságfejlesztés szándékai ütköznek össze. Nyilván lehet erről sokat gondolkodni, lamentálni, de én azt gondolom, az arányos közteherviselés fontos szempont. Meg kell találnunk azt az arany középutat, ahol a bankok és a multinacionális tőke is részt vállal az ország közterheiben, de ez nem akadályozza az ő prosperitásukat, az itteni működésük profitját vagy értelmét. Nyilván mi sem akarjuk a multinacionális tőkét kiüldözni Magyarországról. Bár az tény, hogy a multinacionális tőkének Magyarországon van egy része, amely piacfoglaló hatást gyakorol.
Szükségünk van az élelmiszeriparunk, a mezőgazdaság talpra állítására. Ez nyilván sérteni fog bizonyos most itt levő nyugati élelmiszeripari érdekeket. Brüsszelnek is meg kell értenie, hogy valamilyen formában nemcsak Magyarországnak, hanem lehet, hogy más európai országoknak is valamilyen piacvédelmi lehetőséget kell engedni. Tudom, hogy ez az egyik alapvető európai norma megkérdőjelezése, de szerintem nem a normákhoz kell ragaszkodnunk, hanem a valósághoz kell igazítanunk a gondolkodást. Jól látható, hogy a láthatatlan kéz gazdaságfilozófiája, ami az EU közös piacát kellene, hogy működtesse, az nem tudja igazságosan működtetni.
Nem zsigeri bennünk az EU-val való szkepticizmus. Bármilyen furcsán hangzik, nekem érdekem az, hogy Magyarországon ezek az európai integrációval kapcsolatos ellenérzések oldódjanak, mert akkor ez azt jelenti, hogy egy leendő Jobbik-kormány az EU-n belül tudta fejleszteni Magyarország gazdaságát. És akkor ez megváltozik magától. Nem miattam dühösek az emberek az EU-ra, hanem mert az életükben ezt tapasztalták.
– Hogyan gondol vissza a Jobbik EU-zászlót elégető akciójára?
– Indulati cselekmény volt, nem szeretem a zászlóégetéseket, és nem is ismétlődött meg. Nemzet zászlaját soha nem égetnénk el. Az uniós zászló elégetése egy kritikus szituációban – Magyarország éppen nem a legjobb pillanatait élte át az EU-val kapcsolatban –. abban a pillanatban volt egy indulatos cselekmény. Abban a pillanatban a mi részünkről egy érzelmileg indokolható cselekedet volt, nem politikai stratégia.
– Most már, a mai helyzetben nem égetné el?
– Nem hiszem, hogy ez viszi előre Magyarország ügyét, ha elégetünk egy uniós zászlót.
– Az államadósság átütemezésének kérdésköre?
– Szükség van vagy időszakos engedményre vagy átütemezésre, könnyítésre, ami hosszú távon abba az irányba mutat, hogy Magyarország fizetőképes legyen.
– Mindenképp megpendítenék ezt? Mert életveszélyes a pénzpiacon ilyet felvetni.
– Nem kell kiabálni ezzel. Tudom, hogy ez érzékeny pont, és óvatosan kell erről beszélni, de ha pozitívan tudjuk tálalni… Kell egy olyan metszéspontot találnunk, amely mindkét fél számára megnyugtató.
– Orosz kapcsolat: a Fidesz felől lehet hallani, hogy Oroszország finanszírozza a Jobbikot, és ezzel előjönnek majd…
– A paksi szerződés titkosítása után a Fidesznek ilyennel vádolni bennünket, az pofátlanság. Ha valakinek van ilyen bizonyítéka, hozza nyilvánosságra – de nincs, mert nem fogadunk és nem is kapunk külföldről semmilyen támogatást. A mi Oroszországgal kapcsolatos korrekt hozzáállásunkat nem azért fogalmazzuk meg, mert pénzt kaptunk volna, hanem mert beláttuk és belátjuk, Magyarországnak nagyon fontos, hogy Oroszországgal a lehető legjobb kapcsolatokat építse ki – mint ahogy Németországgal, Törökországgal vagy bárkivel, akivel lehet.
– A Jobbik gazdálkodásának nincsen külföldi lába?
– Nincs.
– Ön részt vett egy iráni konferencián. Mikor történt ez?
– Nemrég.
– Ki hívta meg?
– Az iráni nagykövetségen keresztül a konferencia szervezői. Róháni elnök úr is felszólalt ezen a konferencián. Most volt néhány hónapja, az atomtárgyalások felgyorsulása előtt, de már érezhető volt a hangulat, hogy Irán, amely nagyon fontos országa, állama a világnak, meg tud állapodni a nemzetközi szereplőkkel. Ez a fajta érzés lengte körül a konferenciát. Örültem, hogy nem egy bezárkózó, elszigetelt országban jártam.
– Tárgyalt is valakivel?
– Mivel a perzsa–magyar baráti tagozat tagja vagyok, az ottani baráti tagozat elnökével is tárgyaltam. Ezen kívül más hivatalos tárgyalásom nem volt.
– A szélsőségesség büntetése érthető, de készen állnak arra, hogy leszámoljanak ezzel a vonulattal teljesen, ha a néppártosodás ezt követeli meg?
– Ez a folyamat elindult már lassan 2 éve, ezt számtalan megnyilatkozásban, itt ma is elmondtam. Létfontosságú, hogy végigvigyük és megszilárdítsuk – és azt gondolom, hogy idővel ezek, melyek most még az Ön számára biztosan jelenlevő vetületekként mutatkoznak meg, el fognak tűnni vagy kopni a pártból, mert nem találják meg itt a számításukat.
– Felkészültek, hogy például a kuruc.info a Jobbik ellen fordul?
– Igen. Egy néppártnak fel kell készülni, hogy bármilyen irányból érkezhet pozitív és negatív észrevétel is. A kuruc.info nem bánt velem kesztyűs kézzel, amikor Kulcsár Gergőt a rakpartra küldtem, hogy kanosszát járjon. Azt gondolom ennek ellenére továbbra is, ha megint ilyen helyzet lenne, megint erre kérném. A kuruc.info visszajelzései a döntéseimben nem befolyásolnak.
– Ehhez, hogy – mint mondta – saját képére formálja a Jobbikot, erő is kell. Változott valami, hogy erősebbnek érzi magát?
– Nem érzem magam erősebbnek. Arra is fel vagyok készülve, hogy egy ilyen folyamat a párton belüli vitákat is felerősítheti. Nem biztos, hogy mindenki érteni fogja ennek a lényegét és fontosságát. Fel vagyok készülve, hogy a következő tisztújító kongresszuson olyan elsöprő támogatásom lesz, mint ami 2006 óta folyamatosan megvolt, hogy ellenszavazat nélkül lettem újra és újra elnökké választva. Lehet, hogy ez most nem így lesz. Fel vagyok készülve, hogy a párton belül vagy a párt szimpatizánsai között kell vitákat folytatnom ennek a stratégiának a helyességéről. Ezeket én fel fogom vállalni, és az emberek el fogják dönteni, kinek van igaza.
Forrás: alfahir.hu