Kinek ne mondogatták volna pici korában a rigmust: „Csip-csip csóka, vak varjúcska, jó volt-e a kisfiúcska…” Most tudtam meg, ki a szerzője. Bezerédj Amália, (a család így írta, j-vel), az első magyar nyelvű gyerekkönyv írója. 1817-ben született, ma van a születésnapja.
Igazi reformkori dáma, férjével együtt a progresszió, a reformok harcosa, házukban megfordul Wesselényi, Batthyány, Deák és a többiek.
Sokunknak lenne oka megjegyezni a nevét. Hogy mást ne mondjak, például a Flóráknak, mert azt, hogy ez a név a magyarban meghonosodott, neki és férjének köszönhető: ők adták a Flóra nevet a kislányuknak, itthon először.
Aztán az óvónőknek és óvóbácsiknak, valamint az óvodásoknak és szüleiknek: Amália hozta létre az első falusi, magyar nyelvű óvoda-iskolát, 3-9 éves jobbágy- és zsellérgyerekeknek, pár évvel azután, hogy Brunswick Teréz 1828-ban Budán megalapítja az első (még német nyelvű) kisdedóvót. (Kéretik büszkének lenni: a régióban is elsőként, még az első bécsi óvodánál is hamarább!)
Bezerédjék később ide, a parasztgyerekek közé iratják be saját kislányukat is./Az oktatás kasztosításának mai irányítói nyilván teljesen hülyének néznék őket…/
De ami a legfontosabb: új műfajt teremtett. Ő az első írója, elindítója a csodás magyar gyerekirodalomnak. Ahogy az orosz írókról mondják, hogy mindenki Gogol köpenyéből bújt elő, róla meg nyugodtan mondhatjuk, hogy Benedek Elektől Mórán át Janikovszky Éváig, Nagy Katalinig, Lázár Ervinig, Csukás Istvánig mindenki az ő krinolinjába kapaszkodva nőtt naggyá..
Híres, régi nemesi családból származik: egyik őse, Rákóczi generálisa szerepel a „Hej, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédj…” nótában. Családjának hála, négy nyelven beszél, zongorázik, versel, fest. Utóbbira egy távoli rokon családtag, egy 20 éves joghallgató, későbbi férje: Bezerédj István tanítja. A bakfislány belészeret, de 17 éves koráig várnia kell, amíg összeházasodhatnak. Az ő köreikben nem általános a szerelmi házasság, de az övék az. Amikor egy bő évtizeddel később Amália súlyos tüdőbajára jó levegőjű helyeken keres orvoslást, szinte napi leveleket váltanak. Mindegyikben egy préselt ibolya, a feleség kedvenc virága.
Mégis sokat, 13 évet kell várniuk a gyerekre. Ekkor születik meg kislányuk, Flóra. Az ifjú mama neki és a falusi óvodájuk gyerekeinek írja meg azt a bizonyos első magyar gyerekkönyvet képekkel, versikékkel, dalokkal, rövid mesékkel, állatokról, növényekről, évszakokról, földrajzról szóló tudnivalókkal. Persze, a kornak megfelelő, ma már vicces viselkedési szabályokkal is: „Nem állok meg az utczán, / Nem nézek minden után,/ Nem kiáltok s csevegek,/ Rossz gyerekkel nem megyek”. Ez a „Flóri könyve”, ami századában 18 kiadást élt meg.
Ő maga éppen hogy előbbre jár, mint kora. Óvodájukban meglepően modern nevelés folyik: minden gyereknek külön megművelhető kis kertje van, a jobbágycsemeték földgömböt forgatnak. Férjével részt vesznek a Dunántúl első óvónőképzőjének felállításában. Az adományozók között ott van Perczel Móricz is, a híres lovas.
A férj később, az 1843-44-es országgyűlésen még a nők választójogát is fölveti, ami akkor a reformerek között is abszurd eszmének számított.
De jön a tüdőbaj, és győz. Amália 33 évesen meghal. Kislánya alig múlt három. Anyjából a „Flóri könyve” marad neki. Meg a levelekből néhány préselt ibolya.
