Válasz egy kedves ismerősömnek a relatív közhelyről. A mai magyar valóság, az értelmiség, szegénység és egyéb mindennapi dolgok összehasonlításról. Ami az USA – ban és itt van.
„Elcsépelt közhely, hogy minden relatív. Mindennek csak összehasonlításban lehet a ‘helyiértékét’ meghatározni. Tehát ha a magyarországi szegénységről beszélünk (olyan jelzőkkel kísérve, hogy elképesztő, soha nem látott, elviselhetetlen stb.), akkor hasonlítsuk össze mondjuk az amerikai (USA) szegénységgel; vagyis hogy az összlakossághoz képest mekkora a szegények aránya ott, és mekkora nálunk. Mindjárt nem olyan „kétségbeejtő” a kép.”
Béla bácsi. A kérdésemmel mi lesz? Te fordítanál e a köz javára az esetleges milliárdokból? (lottó ötös) És az, hogy mi a közhely, mindig az dönti el, aki nincs a közben. Az USA szegénysége, vagy gazdagsága kevésbé érdekel, úgymint a putyini világ szabadsága sem. Engem az érdekel, ami itthon van. És ha a magyarországi szegénység közhelyes téma, akkor nagyon nagy baj van. Szegények mindig voltak és lesznek, kik eredendően születtek rossz helyre, kik lustaságból, vagy eleve IQ problémásak. Engem azok érdekelnének, akik a rendszerváltás idején nem tudtak élni a lehetőséggel, mert nem adatot meg nekik a lehetőség. Azokról, akik valamikor jó szakik voltak, és nem azok a friss milliárdosok, akik jól helyezkedve, akár párttitkárként kaparintottak meg gyárrészeket és KFT-t varázsolva belőle, most nem a középosztály ebédjét eszik. A mostanra lecsúszott munkásosztály akkor elindult szétfoszlására senki nem figyelt oda. Az akkor pártfunkciókban ülő káderek átmentették magukat a jelenre, teletömött bukszával. Az elszámoltatás elmaradt, ma olyan emberek ülnek politikai pozíciókban, akik anno az MSZMP oszlopos tagjai voltak. Nem KISZ tagokról beszélek. Az én is voltam. Mi más lehettem volna, hiszen nem vagyok magasan képzett, egyetemet végzett filozófus, író, magyarán értelmiségi. Én a munkásosztályt képviseltem és mai azt teszem, bár jó önismerettel rendelkezve, sikerült magamat képezve, nem villanyszerelőként, vagy bányászkén dolgozni napjainkra (benzinkutas vagyok 
) de mint Ságvárinak 33 neve, nekem legalább annyi szakma fordult meg a kezemben, a cukrászattól kezdve a kábel TV szerelőig. Úgy hogy én ügy gondolom kedves Béla bácsi, amikor te a közhelyekről beszélsz, én a mai magyar valóságról és az uram bátyám rendszer kiépítésről, az új arisztokrácia felépítéséről. Oszt jónapot. Mellesleg nekem ne nagyon komcsizzon itt senki, amikor az Echo TV zsűrije 80 %-ban volt komcsi és most osszák az észt. Bayerral és Stefkával együtt. Kapát adnék mindegyik kezébe.
De akit érdekel olvassa az elejétől. 🙂 Nem mellesleg, ezek a beszélgetések sokszor rádöbbent a politika rákfenéjére. Miért is vannak politikusok? Miért is vannak eszmék? Miért jó, hogy vannak és miért lenne jobb, ha nem lennének. Régi ismerősöm jobb oldali beállítottságú. Én nálam valahogy nincsenek ilyen oldalak. Ami jó az jó, ami rossz az rossz. Vagy csak a pártok tudják megítélni, hogy amit az egyik csinál az jobb mint a másik?
Az emberek sem egyformák, de élni mindegyik jól szeretne. Miért nem megy?