A tankötelezettség alacsonyan tartásának e templomában Orbán Viktor bírt egy olyat szólni, amitől égnek állhat a legedzettebbek haja is: „A legmozgékonyabb, legbátrabb fiatalokat nem lehet megakadályozni” (abban, tudniillik, hogy emigráljanak), mert meg akarják ismerni a világot. Még azt is hozzátette, hogy „bennünket sem lehetett, a kommunizmus alatt sem”. Ja, mert ők akkora nagy csávók voltak.
A határátkelő blog beszámolója szerint Orbán szerencsére megnyugtatott mindenkit, hogy „idővel hazahozzuk őket”.
Mi azért e nagyszerű pillanatig is szögezzük le, hogy még mindig nem csak azok maradnak itthon, akik nem elég bátrak vagy nem elég mozgékonyak. Akik viszont lelépnek, távolról sem azért mennek el, hogy rácsodálkozzanak a nagyvilágra, hanem azért, mert úgy érzik, itt nincs jövőjük; mert rosszak az iskolák és alacsonyak a fizetések, drámai az egészségügyi ellátás. Az állami propaganda pedig kötelezővé emeli a stupiditást.
Ehhez mérten jönnek is majd haza.
Erre mondom én:
Amikor a történelem fogja megmondani, hogy Tisztelt Miniszterelnökünk e mondatai alatt beszámítható állapotban volt e, na akkor jön az a pillanat.
Mert ugye Isten nem ver Bobbal.
Viszont itt is hozzá kell tennem: nem jó dolog, ha csak kiragadunk egy szöveg részt az együttesből, ezzel más hangot adva a témának.