Nézzük a tényeket, mert a politikai süketelésből és a jogi maszatolásból már mindenkinek elegendő. Május 31-e elmúlt, a határidő lejárt. Magyar Péter letette az asztalra a feltételeket, Sulyok Tamás pedig úgy döntött, hogy inkább bezárkózik a Sándor-palotába, és felolvas egy patetikus videót arról, hogy ő bizony nem tágít, mert a „méltóság” ezt követeli meg tőle.
Na, ne röhögtessük egymást.
A helyzet az, hogy Sulyok Tamás még mindig azt hiszi, a régi kottából játszanak. Azt hiszi, ha elég sokáig hajtogatja a jogi bikkfanyelvet, meg bújik a „nemzet egysége” paraván mögé, akkor a vihar elvonul a feje felől. Nem fog. Hétfő reggel Magyar Péter személyesen ment el hozzá megmutatni, hogy a Tisza Párt nem blöfföl. Megvolt a kávézás, megvolt a számonkérés a titkosszolgálati játszmákról és a Szuverenitásvédelmi Hivatalról – Sulyok pedig hozta a formáját: széttette a kezét, hogy ez nem az ő asztala.
Ha nem a te asztalod, Elnök Úr, akkor miért is tetszik ott ülni?
Sulyok Tamás elkövette azt a klasszikus hibát, amit a régi rendszer emberei mind elkövetnek: alábecsülte a realitásokat. A Tisza Párt mögött ott van a parlamentben a kőkemény, gránitszilárdságú kétharmad. 141 mandátum. Ez a politikai valóságban azt jelenti, hogy ha Magyar Péterék úgy döntik, holnaptól más színű a Sándor-palota tetőcserepe, akkor átfestik.
Nem fognak évekig tartó, unalmas megfosztási eljárásokkal és bírósági hercehurcákkal bajlódni. Miért tennék? Bejelentették a B-tervet, ami valójában az A-terv volt kezdettől fogva: jön az Alaptörvény-módosítás.
Ez a zseniális és egyben kíméletlen húzás. Erőből, de teljesen jogszerűen fogják átírni a játékszabályokat Sulyok talpa alatt. És a legszebb az egészben? Ha már hozzányúlnak az Alaptörvényhez, könnyen lehet, hogy bevezetik a közvetlen köztársaságielnök-választást. Hadd döntsön végre a nép, ne a parlamenti mutyik.
Sulyok Tamás választhatott volna egy elegáns, méltóságteljes távozást. Ehelyett megvárja, amíg a parlamenti úthenger teljesen törvényesen tolja ki a székéből. A Sándor-palota ablakán még ég a villany, de a politikai óra már könyörtelenül ketyeg.
