A felszínes európai közbeszédben Afrika gyakran egyetlen homogén, veszélyes, éhezéssel és járványokkal sújtott kontinensként jelenik meg. A leegyszerűsítő, sokszor tudatosan félelemkeltő narratívák szerint Afrika iszonyúan veszélyes, onnan csak migránsok jönnek, és a kontinensen tomboló járványok bármelyik pillanatban eláraszthatják Európát. Ezek a riogatások azonban köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Az „Európát ostromló ebolás migránsok” képe ugyan hatásos propagandaeszköz, de semmi köze nincs ahhoz, ami a Kongói Demokratikus Köztársaságban ténylegesen történik.
A mostani kongói ebolajárvány valóban komoly veszélyforrás, de egészen másképp néz ki a helyszínen, mint ahogy azt a félelemre építő politikai kommunikáció sugallja. Ez a vérzéses láz járvány nem előzmény nélküli, hiszen ez már a tizenhetedik hullám az ország történetében. A kongói egészségügyi dolgozók óriási tapasztalattal rendelkeznek, még ha pénz és felszerelés alig jut is. Május közepe óta több mint ezer gyanús esetet regisztráltak, köztük több száz halálesetet, és a járvány már a szomszédos Ugandát is elérte. A WHO szerint a megfékezéshez szükséges forrásoknak mindössze az egyharmada érkezett meg, ami drámai mértékben lassítja a védekezést.
(A nemzetközi szervezetek alulfinanszírozottsága azonban nem véletlen és nem egyedi. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elleni fellépésnek hazánkban is van politikai támogatója: a magyar politikai térben a cigánygyerekek muzsikájától megfutamodó Mi Hazánk képviseli azt a durván leegyszerűsítő, önmagát „szuverenistának” nevező gondolkodást, amely valójában a nemzetközi szolidaritás leépítéséhez vezet. A szélsőjobbos minipárt harsányan követeli Magyarország kiléptetését a WHO-ból, miközben semmilyen érdemi érvet nem tud felmutatni arra, hogy ez hogyan szolgálná a magyar emberek egészségét vagy biztonságát. Ez a politikai irányzat nem más, mint a trumpi világkép kritikátlan importja: az a fajta önző, bezárkózó, agresszívan tudatlan hozzáállás, amelyet Donald Trump neve fémjelez. Ő volt az, aki büszkén bejelentette, hogy az Egyesült Államok idén januárban kilépett a nagy múltú szervezetből, Trump felelőtlen, sokszor nyíltan valóságtagadó politikája a globális egészségügyi együttműködés szétverésére törekedett, és a Mi Hazánk ezt a mintát másolja, ugyanazzal a kártékony egyszerűséggel és ugyanazzal a harsány, felelőtlen demagógiával.)
Különben a WHO konkrét finanszírozási igényei Kongóban csupán tízmillió dolláros nagyságrendűek, ami hozzávetőlegesen megegyezik azzal az összeggel, amelyet a nem túl szép emlékű, korrupciógyanús árnyékkifizetéseiről ismertté vált Hungary Helps program néhány libanoni templomépítési projektre költött. Nagyjából teljes titokban. Ez a párhuzam nem a vallási közösségek támogatása ellen szól, hanem arra mutat rá, hogy a globális egészségügyi válságok kezelésére sokszor nem jut elegendő figyelem és pénz, még akkor sem, ha keresztény közösségeket is érintenek. Az ebola által sújtott Ituri tartomány például túlnyomórészt keresztény, a lakosság nagy része katolikus vagy protestáns, mégsem érkezett jelentős célzott támogatás a korábbi járványok idején sem…
A járvány megfékezésének legnagyobb akadálya nem is az orvosi, hanem a társadalmi tényező. Az ebola szoros kontaktus és testnedvek útján terjed, a mostani hullámot okozó Bundibugyo-vírusra pedig még nincs engedélyezett vakcina. A korai felismerés életet menthet, de a helyi közösségek gyakran nem értik, miért nem érinthetik meg halottaikat, miért nem öltöztethetik fel őket, és miért kell messziről jött ismeretlen idegeneknek átvenniük a temetési szertartásokat.
A helyi közösségek bizalmatlansága és az ebből fakadó együttműködési nehézségek komolyabb gondokat okoznak, mint a gyógyszerek hiánya. Hiába vannak jelen a nemzetközi szakemberek, hiába próbálnak kontaktkutatást végezni vagy izolálni a fertőzötteket, ha az érintett lakosság egy része nem fogadja el a beavatkozásokat, elrejti a betegeket, vagy akár ellenségesen lép fel az egészségügyi csapatokkal szemben. A források szerint a járvány heteken át észrevétlenül terjedt, mert a szakértők nem tudták elérni azokat az embereket, akik potenciálisan fertőzöttek lehettek, és a bizalmatlanság, valamint az egészségügyi dolgozók elleni támadások súlyosan akadályozták a védekezést.
Az etnikai különbségek és a járványügyi csapatok mozgását korlátozó fegyveres konfliktusok együtt olyan akadályt képeznek, amelyet semmilyen gyors technikai megoldás nem tud áthidalni.
Afrika valósága tehát sokkal összetettebb annál, mint amit a félelemre építő politikai kommunikáció sugall. Az ebola nem fenyegeti Európát, nem terjed könnyen, és nem a kontinensről érkező emberek hozzák majd be. A valódi tragédia helyben történik, olyan közösségekben, amelyeknek a túléléshez nem riogatásra, hanem támogatásra lenne szükségük. A nemzetközi szolidaritás leépítése, a WHO elleni támadások és a trumpi mintákat követő politikai erőfitogtatás csak tovább rontja a helyzetet, és végső soron azoknak árt, akik a leginkább rászorulnának a segítségre.
- Afrika, ebola és a valóság: mit jelent egy járvány a Kongói Demokratikus Köztársaságban?
- Suha György – Nem jelent tehát automatikus mentességet a vámvizsgálat vagy a bűnügyi eljárás alól, ha alapos gyanú merül fel, hogy az érintett nem diplomáciai feladatot lát el
- Kelet-Afrika a tűzvonalban — az izraeli elismerés következményei
- Csád után Líbia?
- Berendelés – és amit tudni kell róla
