Van az országban egy hivatal, amit köztársasági elnöknek hívnak. Ez az ember elvileg a nemzet egységét jelképezi. Nem pártkatona, nem harcos, nem kampányfigura. Ő az, akinek méltóságot kellene sugároznia.
Ehhez képest mit látunk?
Sisak, egyenruha, fegyver, pózolás. Nem azért, mert ez az ő dolga lenne, hanem mert valakik úgy döntöttek: jól mutat a képen.
És ezt nevezik a „béke szigetének”.
Mondjuk ki őszintén:
Ezt nem saját kedvéből tette. Nem azért, mert ő ezt akarta. Hanem mert erre rátették. Mert kellett a kép. Mert kellett a látvány. Mert kampány van.
Ez pedig nem tisztelet egy idős, nagy rangú ember iránt.
Ez felhasználás.
Olyan ez, mintha a falu legidősebb, legtiszteltebb emberét beültetnék egy traktorra, amit sosem vezetett, csak azért, hogy fotó legyen róla a plakáton:
„Nézzétek, milyen erősek vagyunk!”
Pedig ő nem traktoros.
És nem is katona.
Ez a helyzet nem róla szól, hanem arról, hogy a hatalom már mindent bevet, még a legnagyobb méltóságokat is, csak hogy üzenjen. És ez az üzenet nem békét sugall, hanem erőt és félelmet.
A béke nem úgy néz ki, hogy fegyverrel pózolunk.
A béke az, amikor nyugalmat mutatunk, nem izmot.
Ezért érzik sokan sértőnek, megalázónak ezt a képet.
Mert ez nem tisztelet. Ez kirakat.
És aki ezt meglátja, az érzi is:
valami itt nagyon félrement.
- Sakk-matt
Ez egy politikailag valóban rendkívül tudatos és több fenékkel rendelkező sakklépés Magyar Péter részéről. Ha elemző szemmel nézzük a hazai politikai erőteret, egy ilyen kinevezés – függetlenül attól, hogy ki hogyan viszonyul a szereplőkhöz – több szempontból is zseniális taktikai húzásnak tekinthető. Íme a mögötte húzódó főbb politikai és kommunikációs okok: 1. A Mi Hazánk - A Sándor-palota falai még állnak, de a bútorokat már pakolhatják – Sulyok Tamás ultimátuma lejárt
Nézzük a tényeket, mert a politikai süketelésből és a jogi maszatolásból már mindenkinek elegendő. Május 31-e elmúlt, a határidő lejárt. Magyar Péter letette az asztalra a feltételeket, Sulyok Tamás pedig úgy döntött, hogy inkább bezárkózik a Sándor-palotába, és felolvas egy patetikus videót arról, hogy ő bizony nem tágít, mert a „méltóság” ezt követeli meg tőle. - Juszt László – amikor Rogánt hallgatom
Amikor Rogánt hallgatom arról, hogy semmiféle törvénytelenséget nem követett el, elsőként a letelepedési kötvény jut az eszembe. A legtöbbet idézett becslés szerint a 2013–2017 között futó magyar letelepedési kötvényprogram nettó vesztesége kb. 21–30 milliárd forint lehetett az államnak, – nekünk. Nemrégiben írtam meg, hogy megkaptam a hatból, az egyik kiválasztott iroda kész iratcsomagját, amivel “meglepték” - Burány Sándor – „Elvesztette közpénz jellegét”
„Elvesztette közpénz jellegét” – emlékszünk még a pofátlan mondatra? Nos, eljött a nap, amikor a mondat szerzői és haszonélvezői vesztették el „közszereplő jellegüket”. Bánki, Kósa, Rogán és maga Orbán Viktor is a politikai süllyesztő felé tart, de a hátrahagyott csatornaszag még sokáig velünk marad. Burány Sándor írása a nagy szabadrablás végéről és az új köztársaság - Lendvai Ildikó – utórengés
Az április 12-i politikai földrengést -mint a természetben is gyakran – utórengések követik. Tovább csökkent a Fidesz, és jelentősen nőtt a Tisza támogatottsága. Erről szól a Népszava cikke, link az első kommentben. (Azóta az egyik utórengés Orbánt is kimozdította a Parlamentből.) „Ne becsüljük le az utórengések erejét. Gyakran ezek döntik végképp romba a főrengéstől már
