Minderbinder Milo
A Beruházási Ügynökségnek nevezett kormányszerv beszámolója a beruházási tervekről feketén-fehéren megmutatja, hogy a kormány egy pillanatra sem akarja visszafogni magát a teljesen felesleges újabb és újabb sportlétesítmények létrehozásában.
A Fradivárosnak nevezett projekt például 153 milliárdos tételként jelenik meg a tervezetben, de említhetnénk a szegedi kézilabdacsarnokot (25 milliárd) vagy a tatabányai sportcsarnokot (14 milliárd) is.
A Nemzeti Atlétikai Központ az immáron 81 milliárdra nőtt költségével szintén nem kis tétel az élsport erőn felüli dotációjában.
Idézet egy véleményből:
„A sport (versenysport) egy igen különleges formája az emberi gyarlóságnak. Maga a versengés az ember természetéből fakad, de a sport az, ami a leginkább megmutatja, hogy mennyire vagyunk képesek mindent mást feladni, olykor még a becsületünket is.
A sportbajnokokat már az ókori Görögországban is rajongás övezte, és számtalan előnyöket élveztek, viszont a csalás már akkor is a szakma sajátja volt. A 19. század végén Coubertin báró élesztette újjá az olimpia eszméjét, mindenféle pátosszal meghintve, a béke útjának gondolva.
Csakhogy a sportra pillanatok alatt ismét ráült a politika és az üzlet. Ez a folyamat az évtizedek során csak egyre erősödött, és mára az élsport nem lett más, mint színtiszta cirkusz.
Pénz, csalás, dopping, politika, exhibicionizmus. Talán sokak számára meglepő, de az is tény, hogy az élsport – főképpen a magas szinten űzött – kimondottan ártalmas az egészségre.
A szervezet fizikai túlhajszolása nem ritkán tragédiához is vezethet. Annyit viszont mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a sport (tömegsport) elengedhetetlenül szükséges, és mind az egészség, mind a társadalmi együttlét szempontjából fontos tényezője az életnek. ” (A.I.)
- Hadházy Ákos – Orbán és a sitt biznisz
- Már az Orbán Viktor által kitüntetett dr. Erős Pál sem tabu
- LMP – miért nem döntöttünk még a főpolgármester-jelöltről
- Gattyán György és a teqball
- A román medve mint ételfutár
