Láttam, amit láttam

Arold Péter
Mint ahogy saját profilomon ígértem, rámutatnék néhány téves gondolatra, ami az önkormányzati lakásokat illeti. Sokan élnek fedél nélkül. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a budapesti önkormányzatok által tulajdonolt lakások miért nem adhatóak ki számukra. Ez nem olyan egyszerű.
 
Több oka is van, ebből hármat említenék.
Az egyik:
A bérlő rendben tartja, kiadja. (Szerencsés, de tisztességtelen)
A másik:
Lakik benne tisztességesen használja, fizeti a bérleti díjat, és vár, hogy legyen egy sajátja. (szerencsés és tisztességes)
A harmadik:
Él benne, nem biztos, hogy fizeti, gőze sincs, hogy miért került abba a helyzetbe (dehogynem) és olyan szinten lelakja, hogy az már a jobb érzéssel megáldott szomszédja sem tudja tolerálni, de esélye sincs, hogy ha jelzi az illetékes felé, megoldásra lel. Nem öt, sem tíz éve, mert az éppen illetékes hatalom szarik rá. NEM az önkormányzat! (ne ő róluk írok)
Továbbra is jelzem! Nem  az illetékes  önkormányzat a felelős a lakásban, lakásokban kialakult helyzetért.
Azt is tudnotok kell, hogy én 1993-ban részt vettem egy olyan önkormányzati projektben az egyik kerületben, ahol az önkormányzati tulajdonban lévő lakások állapotát, lakói jogviszonyát mértük fel. Már akkor sem volt rózsás a helyzet, de a mostani tapasztalataim elképesztőek. 
Szintén önkormányzati megbízásból, olyan önkormányzati lakásokba jutok be, ahol fertőtleníteni kell, mivel  a tulajdon üressé vált, így az önkormányzat kötelessége annak „lakhatóvá tétele”. Elképesztő viszonyok. Ezekben a lakásokban ottjártam előtt 2-3 hónappal, még éltek emberek.
Hogy érzékeltessem a fennálló helyzetet, néhány idevágó fotót közlök, függetlenül a kerülettől.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .