Ifj. Horn Gyula – A választási kudarc


Arold Péter Kormányváltás Magyarországon
Nos nem hinném, hogy  nekem nincs jogom Kövér Lászlót “lehazaárulóznom”, hiszen semmivel sincs kevesebb jogom arra, mint őneki az agyament kirohanásaiban a sűrűn szőtt bajsza alatt. Ebben a kontraszelektív rendszerben egy olyan embert, aki évtizedeken keresztül a politikai elit tagjaként vezényelte az országgyűlést és többször fogadott a bajszára már nem lenne szabad komolyan venni, hiszen a gyógyszer azért van, hogy elguruljon.


Viszont amikor eljut egy olyan fázisba, amely az 50-es éveket idézi és olyan szavakkal illeti a nála okosabbakat, hogy kommunista, hazaáruló és hasonló, már-már elgondolkodom annak a lehetőségén, hogy újra kellene nyitni a “hárshegyet”. Ezt nyilván nem csak én vettem észre.
Legutóbb Horn Gyula tevékenységét illetve magát Horn Gyulát minősítette nagy bátorságában, nem számítva a legközelebbi hozzátartozók haragjára. Amire nem számítunk, az kellemetlenül érint. A harcsa bajszú Kövér főrend most kapott egy tockost onnan, ahonnan nem számított. Horn Gyula fia igazította helyre, amúgy emlékeztetve Kövér elvtárs múltjából kitörölhetetlen MSZMP-s tagságát és oly lelkes KISZ tagságát, az alábbi módon.

“A választási kudarc nyilvánvalóan Kövér házelnök úr fejébe szállt, s ennek lehet betudható, hogy különösen ízléstelen módon a berlini fal leomlásának 30. évfordulójának környékére időzítette Édesapám „hazaárulónak” bélyegzését. Köztudomású ugyanis, hogy Édesapám kulcsszerepet játszott a keletnémet menekültek kiengedésében, ami elindította azt a történelmi eseménysort, amelynek végpontját most ünnepeljük. Szerencsésebb tájakon az éppen kormányon levők elismeri az ellentétes politikai oldal történelmi érdemeit is, nálunk sajnos ehelyett a lejáratás és a történelem átírása dívik. Azzal kapcsolatban pedig a magyar nemzet sorsáról demokratikus viták során dönteni hivatott magyar törvényhozást bőszült házmesteri vehemenciával és modorral regulába törni igyekvő Kövér házelnök úrnak kell a tükörbe nézve önmagával elszámolnia, hogy
mennyire szilárd vajon az – az egykori lelkes KISZ titkári és MSZMP tagságra épülő – erkölcsi talapzat ahonnan ő az ítéleteit hirdeti.
Lehetséges lenne, hogy Kövér házelnök úr esetleg az 1980-as években – amikor szoros MSZMP kötelékben tevékenykedett – még nem hallott volna 1956-ról? Vajon az akkori állampárti elvtársaival folytatott beszélgetésekben is hazaárulózta a rendszert, vagy csak azóta lett ilyen bátor? Meggyőződésem, hogy az ilyen nyilatkozatok csak mélyítik az árkokat, a méltatlan O1G és az Országgyűlést káromkodással lejárató hevületet, mert – és ezt szerintem még Kövér házelnök úr is tudja és érti – Édesapámat a mai napig sokan szeretik és tisztelik ebben az országban.” 
És én ezzel teljesen egyet értek.