Ronald J. Tromf
Ja. Valóban. Autó van rendesen. Füstölnek is mint a nyavaja, a helyett, hogy felszállna a vonatra Pécelen, oszt bejönne vele a Keletibe. Akár. De most hogy mondod, én olyan helyen dolgozom, ahol sok szép autót látok. Mercedesek, Audik, Skodák, Volkswagenek, persze az újak. A benne ülők, vagy ülő is mutat valamit. Persze vannak sajnos olyan emberek, akiknek semmijük sincs. Későn ébredtek, vagy nem értenek semmihez, csak ahhoz, amit 50 éve megtanultak. Nem kellenek már senkinek sem. Félreállították őket. Persze minden váltás kitermeli a saját halottait. De szerencsére van egy ember, aki nem hagy az út mellett senkit. De sajnos mégis, és ez nagyon zavarhatja a lelkiismeretét. Mindig terel. Valami másra.
Mindig elgondolkodom azon, hogy egy 25 éves srácnak miből futotta egy 3-as BMW-re, vagy egy Pajero-ra. Biztos az apukája időben ott volt mindenhol és sikerült néhány céget összegrundolnia, ahová kellettek az ügyvezető igazgatók. Persze azt is tudom, hogy ezek az emberek java része – akikkel nap mint nap találkozom – bérelt vagy lízingelt, céges járgánnyal autózgatnak és jó, ha otthon egy megkímélt 2-es Golf van az udvarban. (Persze a tévedés jogát fenntartom.)
Igaz, ami igaz. Láttam én mást is. Láttam lepukkant lakásokat tele bogarakkal, szegényes, koszlott ágyneműben, szétesett ágyon alvó embereket, akiken nem volt már egy ép csípés mentes hely a testén. Láttam szállókat, melyeket a Máltai Szeretetszolgálat tartott fenn. A szobában lévő öreg lepukkant videó magnó folyton mozgott. Annyi volt alatta a poloska.
Persze gondolom ezek az emberek soha nem éltek emberi életet. Még a gulyáskommunizmus idejében sem. Ők az örök rosszak?
Nem hinném. Ők az a réteg, akit otthagytak az út szélén, hiszen már nem fogott az agya új tudományt tanulni. Maradt a régi rendszer romjain tévelygő állampolgár.
2018-05-14