Egy kedves Barátom küldte egy Facebook beírás mögé ezt a hozzászólást, amit kötelezőnek tartok megosztani olvasóimmal is, mert minden benne van. A beírás a hódmezővásárhelyi időközi polgármester választással volt kapcsolatos.
Péter! Teljesen igazad van, ám ami ebben a varázslatos országban zajlik, az durván vicc kategória, s mint olyan, már nem mehet tovább! Itt nem születnek, hanem egyik napról a másikra, rozs közt teremnek gazdagabbnál gazdagabb politikusok! Míg az egyik anyukájának tulajdoni lapjára, véletlenül rákúszik egy elvadultan burjánzó sertéstelep, addig a másik, valahogy belebotlik egy soha be nem vallott, sokhektáros kastély rengetegbe. Harmadik társuknak, még útban a Wc felé is, helikopter repíti vágyait, s még a mi zsírban úszó tekintetű Csepeli diktátorunk is, birkózó akadémiáról álmodik! Jóllehet, annak területén vastagon virít a gaz, ám a reá költött milliárdokat, nevetve hordja szét, a hideg februári szél! Bevallom, nem értek a politikához, de nem is akarok! Én, gyakran kialvatlanul, s talán néha könnyezve is, de látok! Látom, a megnyomorított családokat, gyógyszerüket megfizetni nem tudó nyugdíjasokat, azokat a jajgató anyákat, kik nem tudják, holnap mit fognak enni adni a gyermeküknek, s azt a megannyi szomorú tekintetet, melynek mélyéről, napról napra újabb fájdalmas pillantás tör elő! Ez, az én hazám! Ez, Magyarország, a szakajtónyi rosszul megalkotott, elsajátíthatatlan törvény otthona, hisz minek megtanulni olyat, amit holnap, úgyis átfirkál a kormány? Itt meghalni, de élni sem érdemes! Amit keresel, azt vagy elviszi a bank, vagy sírásra görbült szájjal nézheted, ahogy köszönés nélkül robog el, néhány meggyűrődött számlán, akár a Felcsúti kis vonat! Nézem, az egyre nagyobb számban fagyoskodó hajléktalant, s nem értem, mitől lett ma divat, az egész világ előtt nagyokat hazudni, s megtéveszteni azokat, kik eddig hősökként, gombokért dolgozták nyomorékká magukat! Engem nem érdekel egy orrpiszkáló, beteg kormány mondvacsinált miniszter serege, ahogy nem tisztem eldönteni sem, ott ki, mire alkalmas! Én, egy élhetőbb hazát szeretnék, értelmes, munkájukat végző képviselőket, s nem hazug, egymás seggébe szorult nyelvű, horkoló droid sereget! Attól ami most van, egyszerűen undorodom! Miközben hurkából épített kerítéseket hazudik a kormány, a magyar paraszt, csendben éhen hal! Nem kellenek ócska frázisok! Nem kellenek tengerré duzzasztott alig csurdogáló ígéret patakok! Jól tudom, ahol ma, egy a demokrácia zászlaját lengető pártkatona, a regnáló hatalom mellett szónokol, addig azt, vagy busásan megfizették, vagy egy éhező deviza károsult vállain rostokol! Acsarkodásra sincs szüksége a népnek! Ahol az őket megválasztó tömeget értéktelen, vidéki munkásnak, vagy tolvajnak bélyegzi a hatalmaskodó, ordenáré elit, hogy aljasságaikat, otthontalanná tett, öngyilkosságba menekült honfitársaink fémjelezzék, addig számukra nem lehet más, mint bukás a jutalom, mert ahogy József Attila írta:
„Elvonta puszta kénye végett. kívül-belül menekülő élő elől a legutolsó menedéket.”