Amikor fehér lovon summa cum laude

Semjén Zsolt KDNP
Semjén Zsolt KDNP

Ügye emlékszünk még 2012-re. A második nagy plágium ügyre? Igen, a másodikra. A Semjén féle doktorira amit a miniszterelnök-helyettesünk írt „A New Age kihívása és az evangelizáció lehetősége” címel, melyről kiderült, hogy jelentős részét előtte megjelent cikkekből, könyvekből vette át. Erről bővebben írt is egy szócikket a wikipedia.
A későbbiekben az egyetem a korábban summa cum laude fokozattal illetet disszertációt később az illetékes szervek a következő mondatokkal illették.
„Az ELTE Társadalomtudományi Karán (ELTE TÁTK) november 29-én felállt bizottság december 7-én nyilvánosságra hozott eredménye szerint kimondható, hogy Semjén Zsolt súlyos szakmai-etikai vétséget követett el, ugyanakkor sem az ELTE 1992-es tanulmányi és vizsgaszabályzata, sem az 1992-es, sem a 2012-es magyar törvények nem adnak lehetőséget, hogy bármilyen hivatalos eljárás induljon a megalapozatlanul kiállított egyetemi oklevél ügyében, így eljárásrend hiányában az egyetem részéről semmilyen következménye nincs az ügynek.”
Ami engem nagyon dühít az a cikk utolsó mondatának utolsó vessző utáni része. De miért? Miért lehet valakire azt mondani és tudomásul venni, hogy Semjén súlyos szakmai és etikai vétséget követett el, közben az ember tisztességére hivatkozva boltokat, zárat be és az már nem zavarja, hogy a CBA-ban vasárnap is dolgoznak az emberek. Minden vasárnap. Az sem zavarja, hogy fehér lovon ünnepeljen évfordulókat Horthyra emlékeztetve a magyart.
Mi kis emberek, amikor kiderül, hogy valamiben vétkeztünk súlyos szankciókkal büntetnek és a tízszer elmondott üdvözlégy Mária sem segít, addig a fent pöffeszkedő vezéreknek mindent szabad.
Kíváncsi lennék arra, hogy egy más mentalitással rendelkező ország emberfia, meddig ácsingózna a Questor épülete előtt, bebocsátásra várva, csak azért, hogy ott is azt hallja, amit egyébként tud: nyista lové. Szerintem nem sokat ácsingózna. Égne a bank.
No, ezzel nem azt akarom mondani, hogy tegyék ezt, de azt igen akarom mondani, hogy ameddig a nyakunkon egy olyan banda – kikről elmondható, hogy korrupció tekintetében már a bányászbéka segge is kiemelkedik a felhőkből – ül és mi még mindig az ajtók előtt állunk nem igen fogunk labdába rúgni.
Persze azt is el kell hinni, hogy Szijjártó és társai a megszerezett vagyonukkal és az állítólagos több tízmilliós megtakarításuk mellé, egy kedves apuka, anyuka és nagy szülők is csatlakoznak, de akkor már azt is jó lenne tudni, hogy ők miből.
Sajnos a magyar irigy. Sajnos a magyar nem a vezérekre irigy, hanem a vele közel azonos módon élő emberbarátaira és minden igyekezete szinte kizárólag az irigységre koncentrálódik.
Ugye ha már az én tehenem, akkor a szomszédé is. Amíg ez van, addig a Semjén és Schmitt urak is ott vannak ahol.
Arold Péter

Megosztod?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .