Megállíthatatlan a magyarok elvándorlása, sőt, a friss hivatalos statisztika szerint az ütem még jelentősen emelkedik is. Minden évben egy közepes város lakosságának népességével csökken az itthoniak száma, az agyelszívás és a kontraszelekció riasztó méreteket ölt. A képzett fiatalok vagy rögtön az iskola után, vagy pár év hazai szakmai gyakorlattal mennek külföldre, és visszatérni csak kevesen akarnak.
atabánya, Székesfehérvár vagy Győr környékén működő cégeknél járva az elmúlt időszakban többször is azt az egyöntetű véleményt hallottuk, hogy ott bizony már régóta nem könnyű megfelelő munkaerőt találni. A Dunántúl ipari üzemeibe sokszor már lasszóval kell fogni a munkásokat, legalábbis azokat, akiket a cégvezetők oda mernek állítani a szalag mellé. A képzett, diplomás szakemberekből is szinte mindenhol hiány mutatkozik, a cégek folyamatosan panaszkodnak, elsősorban a pályázók alacsony tudásszintjére, gyakorlati készségeinek hiányára, de a létszámproblémákra is.
A kurrens szakmákban előfordul, hogy a fiatal szakemberek már a diplomaszerzés utáni nap külföldi munkalehetőségek után néznek, aki pedig itthon egy jobb nevű cégnél eltölt pár évet, a megszerzett gyakorlati tapasztalattal még könnyebben talál munkát tőlünk nyugatra. Az elvándorlás elsődleges oka az itthoni és nyugat-európai fizetések közötti szakadék, ami szinte minden képzettségi szinten óriási problémát okoz. (Sokan nemcsak a jobb életvitel, magasabb bér és több munkalehetőség reményében mennek el, hanem a közállapotok, a közbeszéd is sok emigránsnál nyomós ok.) A takarítóktól kezdve az orvosokig szinte mindenki minőségi ugrásra számíthat, ha kivándorol, utóbbiak persze sokkal nagyobbra, mint a kétkezi munkások. Ez a diagnózis évek óta ismert, a számok azonban azt mutatják, hogy Magyarország képtelen érdemben tenni a folyamat ellen.
Tovább a hvg-re
2015-04-09