A bukott képviselő esete a sánta kutyával

Dajcstomi
Meglehet, sokan sajnálják a szegény kabinetfőnököt, amiért nem tudta vállalni önkormányzati képviselői feladatait. Azt viszont senki sem érti, miért volt szüksége ennek felismeréséhez egy évre.
Persze, tudom, jogilag jár a tiszteletdíj, amíg egy képviselőnek mandátuma van, és a Fidesz országgyűlési frakciójának tagjai (micsoda meglepetés, soraikban bizonyos Deutsch Tamással) szintén előszeretettel hagyják el munkahelyüket, miközben felveszik a teremben végzett nehéz munkáért a járandóságukat – mégis bosszant, ha a „jajdenagyaválságésamunkanélküliség” szajkózása közben úgy foglalnak el egy-egy munkahelyet, hogy nem csinálnak semmit.
Magyarázatként pedig rettentően soványka, hogy 2006 óta ezt a havi nettó hetvenháromezret jótékony célra fordítja. Ugyanis én is boldogan fordítanék olyan pénzeket jótékony célra, amikért nem kellett megdolgoznom. Ugyanakkor a miniszterelnök, aki keményen megdolgozik a fizetéséért, szintén (és valóban) jótékony célra fordítja az utolsó fillérig. Mondom, megdolgozik érte, mégis állandóan a lemondását követelik.
Deutsch lemondását a kutya sem követelte, egyszerűen csak szabadulni kellett már tőle, mert a törvény ezt írta elő. Igen, ezzel a törvénnyel mindig csak baj van – a dolgozó miniszterelnök a helyén van, a távolmaradó önkormányzati képviselőnek mennie kell. Ha jótékony, ha nem.
A mostani magyarázkodás után pedig már az is mindegy, hogy a sokak által vitatott keltezésű lemondást miért Fürként írta alá, és az irat miért nem ért célhoz időben. Ugyanis, ha egy képviselő úgy gondolja, hogy a jótékonykodással bocsánatot nyer azért, mert nem képviseli választóit, akkor bizony távoznia kell. Tervei szerint távozik is, meg sem áll az Európai Parlamentig. Remélhetőleg oda bejár majd.
Kőhalmi Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .