A házmester esete a macskával

milo


Milo Mindenbinder
Volt egyszer egy házmester, aki utálta a macskákat. Eleinte nem bántotta őket, de ezerszer is elmondta fűnek-fának, hogy mennyire gyűlöli még a létüket is. Nem lehet idomítani őket – mondta. Nem hallgatnak a parancsszóra, de ha enni adnék nekik, akkor se hálásak érte, teljesen természetesnek veszik. Ha kihirdetem, hogy este kilenc után csend legyen, hangversenyt rendeznek tízkor a padláson.
ceu
 
Próbáltam megkötözni, de kibújtak a kötelékből. Próbáltam magamhoz édesgetni őket, de nem sikerült. Még megfogni sem lehet a macskákat, ha zavar, mert arrébb libbennek. A kutyáimat uszítottam rájuk, de utol sem érték, sőt a szemükbe nevettek. Ezért aztán a házmester összehívta a lakógyűlést. A házban öt lakónak volt macskája, akiknek volt hét olyan szomszédja, akik perpatvarban voltak a macskatulajdonosokkal.
A többiek úgy gondolták, ez nem az ő dolguk, így otthon maradtak. Ezért aztán a házmesternek könnyű dolga volt a szavazáskor, így a macskáknak el kell tűnniük a házból. Pedig a macska nem is liberális. A macska csak szabad. …és aztán jöttek az egerek.
 

Megosztod?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .